Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)

Kárpáti Andrásné: Adatok Tolna megye malomiparának történetéhez • 343

vagy helytartótanácstól, vagy egy czéhengedélyezési joggal okiratosan felruházott személytől vagy testülettől adatott., és erősíttetett meg. "

m Akkor, amikor már a legsürgetőbb lett volna a szabad ipargyakorlás, a rendeletek még mindig a czéhes ipar támogatói voltak, igyekeztek megtartani hatalmukat. A fenti rendelet nemcsak a törvényes czéhek elismerésével foglalkozik. Külön fejezetben szabályozza a mesterek, legények, és a tanulótartásra vonatkozó szabályokat. A mesterekről kimondja: „Azok, akik az illető hatóságtól egy hely vagy területre ollynemü üzletjogot nyertek, meltyre nézve ott törvényesen czéh áll fenn, köteleznek és jogosítsák magokat a megtett remeklés, vagy mesterpróba után abban mesterül bekebeleztetni. Ezen bekebelezésnek meg kell előzni a nyert üzletjog megkezdését és gyakorlatba vételét. A remek feladása, valamint a mester bekebelezése is a czéhet illeti."

204 Ami viszont a rendelet előírásában pozitív, az a remek elkészítésével kapcsolatos, mely kimondja: „A remek o Ily szerű legyen, hogy a mesterjogért folyamodónak ügyességét kitüntethesse, azonban sem mesterkélt, sem ritka látványmü, sem bajosan eladható, vagy készítésére tetemes költséget kívánó nem lehet. "

20S A rendeletnek ez a része így a célszerűséget és gyakorlatiasságot helyezi előtérbe. A továbbiakban szabályozza a legények és tanulók tartását. A céhek megmaradtak, működésük nem változott. Olyan kérelmek sokaságával lehet találkozni a forrásokban, melyekben a legények a vándorévek alóli mentességet kérelmezték, különböző okokra hivatkozva. Tanits György például ki az asztalos szakmában vándorolt 3 és fél évet, mint molnár pedig 1 és fél évet, kéri, hogy az asztalos éveit beszámítva a további vándorlás alól mentesítsék. A czéh először elzárkózott, majd a közigazgatási főbíró utasítására megadta az engedélyt.

206 Előfordult olyan szabálytalanság is, hogy a paksi molnár céhbe felvettek két kontár bölcskei molnárt, mégpedig úgy, hogy pótlólag előírták a mestervizsga letételét. A céhmester ezen tettéért 5 pft. büntetést fizetett a helyi kórházi betegek javára, a főbírótól pedig szigorú megrovást kapott.

207 Míg a korábbi gyakorlatban nagy szerepe volt a céhmestereknek valamint a vízmestereknek a malmok elrendezésében, és új malomhelyek kijelölésében, addig ez a feladat a nagy vízszabályozási munkálatok után az Országos Építő Fő Igazgatóság hatáskörébe ment át. Az igazgatóság képviselői jelölték ki a malomhelyeket, és ellenőrizték főként a dunai malmokat. Ezek az intézkedések több esetben sértették, és nem egyszer anyagilag is sújtották a molnárokat. Balogh János és Győri József pl. Jejenként 100 Ft-ra becsülték csak a helyreállításból az őrlésre nézve kárukat, a malomkarók leverése, és használható állapotba való helyezése 70 Ft és 30 xr. tett ki. "

m Tizenegy molnárt büntettek meg azért, mert megtagadták malmaik éjszakai kivilágítását. A büntetés malmonként 5 Ft volt.

209 Ezek a rendelkezések előremutató intézkedések voltak, mert az egyre szélesedő folyami forgalom tette szükségessé a malmok kivilágítását és biztonságos rögzítését a Dunán. De nemcsak a dunai molnároknak voltak sérelmeik. Két nagyszokolyi száraz malom tulajdonosa is kérelemmel fordult a Cs. Kir. Fő-Herczeg Leg-főbb Kormányzó Úrhoz, hogy adó terheiket csökkentse. Panaszuk így szólt: „ Ugyanis nékünk tulajdon házi telkeinken és házunknál úgy nevezett száraz-malmaink vágynak, mellyeken mi a szegénység részére egy kevés gabonát őrölgetünk. Ezektől a kereset adót évenkint fizetjük, és még a volt Földes Urunktól is évenkint árenda fizetésre szoríttatunk. Ez pedig nékünk annyira terhes, hogy alig vagyunk képesek a terheket is fizetni, és még abból élni is.

m Az 1853. évi márciusi úrbéri pátens 13. §-a lehetőséget adott a malmok megváltására. Ez úgy jöhetett létre, hogy az érintett felek egy barátságos egyezséget kötöttek, és azt beküldték a vármegyéhez jóváhagyásra. Ha a megegyezés nem volt sikeres, döntő bizottság elé került az ügy.

211 A kétyi közbirtokosoktól három tabodi malmot váltottak meg a molnárok.

212 A kakasdi molnárok is megváltották Bezerédj Istvántól a községi malomrészt, és 1850-ben megvásárolták a fél malmot. A malom évi karbantartása és az egyéb kiadások 371