Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)

Kárpáti Andrásné: Adatok Tolna megye malomiparának történetéhez • 343

1.) Mérőszoba: ahonnan alacsony falépcső vezet a padlásra. A mérőszobából nyílik a gőzmalom. Kétszárnyas, keresztvassal ellátott ablakokkal, és fapadlózattal. 2.) Gépház: négyjáratú malom. Két felvonószerkezettel, (transzmisszióval), közepes állapotban. A kövek lestrapáltak, elhasználtak, a csapágyak kikoptak. Felül világító ablak van, egy ajtó, amelyen keresztül a lisztelő kamrába (Beutel kammer) lehet menni. 3.) Lisztelökamra: Itt két lisztelőláda van, az egyik dróthengerrel, a másik pedig selyemhengerrel, (cylinder)

194 „Ez a malom 24 óra alatt 300 pos. mérő gabonát tudott megőrölni. *

95 A kajmádi gazdaság és az iregi uradalom sikeres vállalkozás mellett azonban találkozunk ellenpéldával is. Bien Márton úr 1859. évben Szegzárdon felállított 8 lóerejű gőzmalmával, 2 járattal, azon oknál fogva, mert a gép kőszénneli fűtésre nem volt alkalmazva, csak egyedül fával volt fűthető, miután pedig Szegzárdon egy öl fa 12 Ft-ba kerül, 1861-ben mint balsikerű vállalattal felhagyott, mert az üzlet oly drága fűtési anyag mellett nem fizette ki magát.

196 A gőzmalmoknak sokféle nehézséggel kellett megküzdeniök, amelyek közül elsősorban a rossz közlekedési viszonyokat és a drága munkabért kell felemlíteni. Hiányzik országunkban a munkásosztály, így drága a munkaerő.

197 Megyénk a XIX. század közepén iparigazgatási szempontból a soproni iparkamarához tartozott. A kamara részletes jelentéséből nagyon pontosan látható, hogy nemcsak a megye, hanem az ország ipari fejlődésének melyek voltak a legfőbb akadályai, a bajok mielőbbi megszüntetésére a kamara javaslatot is tett. A beszámoló megállapítja: „Nem lehet tagadni, hogy a gőzmalmoknak Magyarországban jövőjük van, mert százon, sőt ezerén jutalmazó keresetet találnának, ha csere mellett őrienének, de mindaddig, míg az országbeli lakosság előnyösebbnek tartja saját gabonáját hajó és más malmokban őrletni, nem igen fog ezen iparág emelkedni. "

m További akadály, hogy az ország egyes területein a malombér nagysága változó, és megvétele különböző. Erre nézve a kamara tanácsolja: - „egészMagyarországra kiterjedő egyforma őrlési rendszabás adasson ki, úgy iparviszonyainkra oly káros befolyású királyi haszonvétel megszüntetése, illetőleg kártalanítása volna törvényes úton megállapítható. "

199 Hátrahúzó erő az is, hogy a nyers termény a kereskedelem útján külföldre kerül, s mint kész liszt jön vissza, a helyett, hogy ez „Hon megőrletvén adatnék a világkereskedelemnek át, addig a haza javát szívünkön hordó egyesekés intézetekfeladata leend, minden erővel újabb ilynemű üzletek felállítására törekedni, mert az iparos kifejlődésre nézve itt elég bőségű termőföld található, és a haszon mely ezáltal, az országra háramlik - miután a lisztkészítés hulladékai marhatenyésztésünkjavára esnek, és számának szaporítását lehetségessé teszik - kiszámíthatatlan. "

m Megállapítja a beszámoló: „Nem lehet tagadni, hogy kamara-kerületünkben, néhány évek óta ezen iparágazatban sok történt, nem csak egyesek és társulatok, de nagyobb földesuraink is tekintetbe vévén, hogy a hulladék a marhatenyésztésre fordítható Tolna és Veszprém megyében több gőzmalmokat állítottak fel. "

m A legsürgetőbb az ipar, így az iparág fejlesztésére nézve, a már Széchenyi által is hiányolt hitelintézetek sürgős létrehozása, és azok „a legszabadabb alapra fektetve az ipar által is igénybe vétethessenek. "

m Tehát mint a fentiekből is látható, már nemcsak egyes személyek, hanem az iparigazgatás képviselői is sürgetik az ipari fejlődést elősegítő lehetőségek megteremtését. A szabadságharc leverése után 1851-ben megjelent egy ideiglenes utasítás a Magyarországbani kereskedelmi és iparviszonyok szabályozása iránt. Ez a szabályzat a céhek működésével foglalkozik elsősorban. Kimondja: „Törvényes fennállónak azon czéh tekinthető, meltynek szabadéka vagy czikketyei az ország fejedelmétől, a volt magyar udvari kancelláriától, 370