Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)

Kárpáti Andrásné: Adatok Tolna megye malomiparának történetéhez • 343

elé, hogy a viszályok okait kiderítsék, és megszüntessék. A Helytartó Tanács leiratából megtudhattuk, hogy: „minden viszálynak az oka a Dunai molnárok és a kisebb folyókon települt molnárok között idáigaz volt, hogy már több évre visszamenőleg a céh mester csak az említett kisebb folyókon települt molnárokból lett választva, hogy az évi céhgyülésnek a kegyes királyi privilégium cikkelyei értelmében az új év első napjára kitűzött időpontot nem tartják be, hanem tavaszra, Szt. György körűire szokták kitűzni, amikor t. i. a Dunai molnárok malmaiknak a Duna lefolyására való leengedésével annyira elfoglaltak, hogy az említett gyűlésre nagy káruk nélkül nem tudnak megjelenni. Azonban ennek orvoslására elhatároztatott, mostantól kezdve a jövőbe a céhmester választása úgy történjék, hogy az egyik évben a dunai molnárok, a másik évben az említett kisebb folyókon települt molnárok közül kerüljön ki, de ha a fő céhmester a dunai molnárok közül kerül ki, a helyettes céh-mester a nem dunai molnárokból kerül választásra, és fordítva, a fő céhmesternek a tevékenysége és hatásköre mindig és mindenki által sértetlenül betartassék és semmi másban nem terjeszthető ki a helyettes céhmesterre, minthogy a mesterség foglalatosságának űzésében a szomszédos tagtársakat összehívhatja, a felmerülő panaszokat elintézheti, a bírságokat a privilégium cikkelyeinek szellemében a törvények szerint beszedheti, úgy, hogy a panaszok mikénti elintézéséről a fő céhmester elnöklete alatt tartandó közgyűlésen, a beszedett bírságokról és az eszközölt kiadásokról elszámolásokat adni köteles, végre mindkét nemzetiségű mesteremberek évi gyűlése mindig Szt. György napja után 14 napon belül kerüljön lebonyolításra."

151 Tekintve, hogy a német molnárok új privilégium kérelmét a Helytartó Tanács és a megye is csak a kérvényt társai nevében aláíró két molnárnak, nevezetesen Pflug János és Scher Konrád „nyugtalanságából eredőnek"tartották, nem engedélyezték. így továbbra is az egy megyei molnár céh működött, és ehhez csatlakozhattak a német molnárok.

152 A XVIII. század végére egyre stabilabbá vált a magyar gabonatermelés. 1788-1799-ig az ország évi gabonatermés átlaga 51 és fél millió mérő volt. Ebből az évi fogyasztás 42 millió mérő. Kivitelre tehát megmaradt 9 millió mérő. Míg a század derekán igen sok volt a panasz a gabona tisztátalanságára, addig a földművelés haladásának egyik legbiztosabb fokmérőjeként a század végén már alig volt panasz a magyar gabona minősége ellen.

153 így a kormányhatóságok a század végén minden eszközt megragadtak a magyar mezőgazdaság fellendítésére. Szerintük Magyarországot természeti viszonyai és földrajzi fekvése is mezőgazdasági országgá predesztinálták.

154 A magyar gabonáról már 1686-ban Edward Brown, aki az angol orvosegyesület megbízásából tudományos jellegű utazásairól könyvet adott ki, megállapította, hogy a magyar kenyér összehasonlíthatatlanul jobb minden más európai kenyérnél. Ezt a jó hírt a magyar búza már akkor is kiváló sikértartalmának köszönhette.

155 A közlekedési nehézségek miatt a gabonát nagy mennyiségben főleg csak nyugat felé vihették ki. A gabonatermő területek iránti igény növekedése, és a malomgátak által okozott egyre több árviz sürgető feladattá tette a folyók, és természetesen a Duna mielőbbi szabályozását is. „A XVIII. század derekán a Sión összesen 18 malom volt, s gátjaik annyira felduzzasztottak a vizet, hogy hosszú szakaszokon még a meder is felismerhetetlenné vált, elveszett a völgyet borító sűrű növényzet alatt. Hasonló volt a Sárvíz és a Sió völgye is. Az elöbbin Tolna megyében 9, Fejér megyében pedig 6 malom, míg a Kapóson 17 malom állt. "

156 A Dunán sem volt jobb helyzet, igen sok volt a panasz itt is a malmokra, mert „ezekafolyó legalkalmasabb szakaszait tették járhatatlanná. Elhelyezésükben semmi rend sem volt. Pozsonytól lefelé a Dunán 528 hajómalom akadályozta a hajózást. "

157 1772-ben megkezdték a megyebéli folyók vizeinek és a Duna Tolna megyei szakaszának felmérését, hogy átfogó vízrendezési munkát végezhessenek.

158

1776-ban a munkákat Sióagárdnál megkezdték, de az oldalcsatorna (Sió) Tolna megyei munkálatai hiányosak voltak, (ld. jegyzet.) az eredmény nagyon kevés lett. A XIX. század elején a folyószabályozás nagyobb lendületet vett, majd a Duna szabályozását is megkezdték. Végülis Beszédes 365