Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)

Kárpáti Andrásné: Adatok Tolna megye malomiparának történetéhez • 343

tal okozott vízkárok, továbbá a malomhely kijelölése, a malomfej elhelyezése, valamint az árenda fizetése körül volt. A megyei törvényszék igen nagy számban hozott ítéletet különféle malomperben. így pl. a bölcskei molnárok többször panaszolták, hogy T. Rudnyánszky József consiliaris úr erőszakkal szedett árendát malmaikból, ahol pedig emberei nem jártak sikerrel, ott zálogul elszedette a malomvasat, vagy a malomhoz tartozó kötelet, sőt a malomvasat korongostul.

142 Más esetben a szekszárdi lakosok kérelmezték, hogy a felsőhidasi malmot eresszék lejjebb, vagy szüntessék meg, mert az iszonyú kárukra van

143 Gróf Styrum Károly az uzdiakkal pereskedett, a péli malom gátjának és a malomhoz vezető hídnak a megrongálása miatt. A gróf ugyanis több mint 20 éven át békességesen bírta a malmot, saját költségén mind a gátat, mind hidat javíttatta, mígnem az uzdiak át nem vágták a malomgátat, és elhányták a hidat. Mindezt azért tették, mert a malomhoz tartozó réten az uzdiak lekaszálták a szénát, és azt a gróf elhordatta.

144 Lantos Ferenc árendátor molnár Tabód pusztán épített malmot az akkori birtokos engedélyével. Azon a helyen, ahol épített, korábban volt malom, de azt az árviz elvitte. Amikor a malom felépült, Dőry Ádám a vármegye ispánja a malomgátat átvágatta, emiatt a malmot nem tudták forgásba hozni. A molnár kára mintegy 30 kila búza volt. Mindezt azért tette Dőry, mert úgy vélte, hogy a malomhely az ő saját birtokához tartozik, holott Zombához a tabodi puszta sohasem tartozott. A malom egyébként hasznos lett volna, mert a szegény emberek akik „őrlés miatt szűkölködött, közelebb föl találta, és úgy kevesebb költségben ésfaracságban került őrlésre. "Egyes tanúk szerint a molnár és Dőry Ádám kára mintegy 400,- Ft is lehetett.

145 De esetenként volt panasz a molnárok becsületességére is. Vrábel János oskolamester Lengyel Mihály molnár mester megbüntetését kérte, ki is: „maga Molnári hivatallyán kívül járvány, nem tekintvén az visitacióra, hanem renden kívül meg szokta vámolni a malomba vitetett ölleni való búzát, a mellyet ugyan nem vámolásnak, hanem lopásnak illetik mondania, hogy pedig nagyobb bizonyosságot tegyek, minden zsák liszten tapasztaltatik, hogy egy araszt héjanosság, a melynek is igazság szerint töltve köllenék lennie."

1

*

6 Továbbra is előfordultak gondok abban, hogy a lakosság hol őrlessen, annak ellenére, hogy a századforduló elején az uradalmak nagy része tisztázta ezt a kérdést. A Mária Terézia által 1767-ben kiadott urbárium V. § a következőképpen határozta meg: „A jobbágy semmi móddal ne kénszeritessének az Uraság Malmaira, hanem szabad legyen neki Eletét más malmokban is őröltetni. "

147 Ugyanakkor amikor élve ezzel a joggal egy őcsényi jobbágy aki bogyiszlói malomba akarta vinni a búzáját, „szorgos lévén az innend lévő malom", az uradalmi erdőkerülő elvágta a kocsi küllőit.

148 Őcsényben maguk a molnárok kérték, hogy az itt lakók ne járhassanak más malmokba.

149 Mialatt a viszálykodások egymást követték, - és legtöbbször kisebb-nagyobb károkozások voltak ezek alapjai, - alig épült olyan malom, ami az eddigi károk megszüntetése érdekében, és az így mesterségesen létrehozott energiaforrás felhasználására épült volna. A bikácsi lakosok kértek engedélyt ilyen célból malomépítésre. A helység határában és a tápéi határiul „ide határunkba befolyó Körös nevezetű vizén, nemkülönben Györkönyi határbul ide határunkba befolyó vízen, (: mely két víz többnyire eső vízbűi áll:) Malmot csinálunk. Kárt pedig ezen malom csinálással senki határjában nem teszünk, s nem is tehetünk, hanem minékünk eddig Réteinkbe, s káposztás kérteinkbe kárunk volt, mivel határunkban ezen víznek jó árka nem volt, ha esős időkjártak a víz meggyült, mindenfelé el széledéit. Márpedig a malomnak fája és árka készen vagyon a malomfejet le is akartuk tenni, de értésünkre esett, hogy Semmi új Malomnak feje addig le ne tétetődgyék, valameddig a TettesNemes Vármegye által nem revideáltatik".

m Ellentétek azonban nemcsak a molnárok és a malomtulajdonosok, uradalmak és molnárok, molnárok és lakosság, hanem a molnár céhen belül is voltak. Mint már arról korábban is szó volt, a megyebéli magyar és német molnárokat összehívták a megyei ítélőszék 364