Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)

Kárpáti Andrásné: Adatok Tolna megye malomiparának történetéhez • 343

egyiknek megállapítva legyen, mikor, hol és amennyit a köz nyilván ra/o megrövidítése nélkül tehet, készséggel és engedelmességgel alávetve magát, ha vonakodnék az elöljáróság az élelmezési hivatalnokokfelterjesztése nyomán köteleztessék őket, ami alól a kamarai és uradalmi malmok sem kivételek. 7.) Mint a fenti német örökös tartományokban történik, úgy a magyar molnároknak is, még ha protestálnak ellene, hasonlóképpen és minden időkre minden proviant zsák liszt után 6 krajczár, vagy 1 muth (vagy 30pos. mérő) sima liszt után azonban 1 Ft 30 kr. fizetendő, amely molnár bérbe azokban a helységekben, ahol a malmok közel fekszenek a gabonaraktárakhoz, és a molnárok maguk hozták a gabonát a raktárakból, és a lisztet a korpával maguk vitték vissza, ott a fuvardíj is benne van. Más helységekben azonban, ahol a kincstár fizette a fuvardíjat, ott ezután is így maradjon. "

m A rendelet megjelenése azonban nem hozott azonnali változásokat. Négy évvel később a megye közgyűlésén újratárgyalták a malmok problémáit, mely ülésen - hivatkozva az 1757. évi malomrendeletre, - a megyének jelenteni kellett, hogy: - „Az említett és a csatolt példányokba foglalt malomrend, amennyiben ennek a megyének hasznára lehetnek, előzőleg aföldesurakkal ezeket ismertessék, és egy rendes küldöttség elé kerüljön abból a célból, hogy mind a földesurakkal, mind a molnárokkal megtárgyalják. Amely alkalommal hasznos lesz saját véleményt előadni, és ezek után az előírt informatió a királyi tanácsnak beterjesztessék. A nagyobb nyomaték kedvéért a vármegye úgy véli, hogy azt a rendeletet tegyék közzé abból a célból, afőbírák útján, hogy az adózó nép is mind a malmok, mind a molnárok hibáiból eredő panaszait név szerint is mielőbb felhozni tudja."

132 Mielőtt azonban a közgyűlés válaszolt vona a rendeletbe foglaltakra, a katonai élelmezés céljára készítendő ún. profunt lisztnek az előállításáról újabb rendelkezés jelent meg, amely csak néhány pontban jelentett különbséget az előzőhöz viszonyítva. így előírta, hogy: „a bé vett gabonát, és a visszaadott lisztet és korpát arra rendeltetett könyvecskébe szorgalmassan jegyezni tartoznak. "

133 Az így vezetett könyvecske szerint történt az elszámolás. Legfontosabb előírás pedig az volt, hogy a malmok: „alkalmatos szitákkal és egyéb szükséges eszközökkel föl készíttessenek".

m Az előírásokra a megyegyűlés által adott válaszokból sok mindent megtudhatunk a megyebéli malmokról és molnárokról. A megyegyűlés a választ a molnárok meghallgatása után készítette el, mely szerint: fátyolszitával felszerelt malom a megyében nincs több mint négy. A patakokon és forrásvizeken épült malmok pedig állandó vízhiánynak vannak kitéve, ez miatt működésük bizonytalan. A fátyolszitával való felszerelés nemcsak a molnároktól függ, - akik a malomrészből a nekik járó egy negyedet kapják - hanem a tulajdonos földesurak akaratától és véleményétől is. Az átalakításra a meglevő malom épületek sem alkalmasak, mivel részint vesszőfonással, vagy gerendából épültek, a szeleknek így átjárhatók, tehát a fátyolszitás őrlésre nem alkalmasak. Mások viszont a felépítésben nagyon szűkek, és viszonylag alacsonyak, közepes árvizeknek is ki vannak téve. Az előírások szerinti átalakítás pedig rendkívül költséges lenne. A Dunán lévő malmoknál 50 Ft, míg a Sión, a Sár és a Kapós folyókon 100 Ft-ot tenne ki. Ezt a költséget a földesurak nem vállalnák. További akadályt jelent, hogy az itt élő molnárok és molnár legények többsége a fátyolszitás őrlést nem ismerik, így az ilyen malmok építésében sem járatosak, ezért máshonnan kellene mestereket hozni, és ehhez hosszú idő kell. Az őrlés díja is kicsinek látszik. Ugyanis amíg az itteni részek bevett szokása szerint és a molnároknak adott privilégium 26. és 37-ik pontjában legkegyelmesebb elhatározása szerint a megőrölt gabona 1/10-ed részéből a malomtulajdonosnak járó 3/4, a molnárnak magának 1/4-ed jár, azon felül ennek a privilégiumnak 36. cikkelye értelmében a kincstári gabonának fátyolszitás őrlése esetében 1 Pos. mérőért 1 kr. fizetését írja elő. Habár a dolgok ilyen állásánál a molnárlegényeknek akik járatosak a szitás őrlésben, a rendeletek értelmében az ételen és italon fölül 75 dénárral bér címén meg kell elégedniők. Mivel a megyebéli 361