Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)

Kárpáti Andrásné: Adatok Tolna megye malomiparának történetéhez • 343

51 16 8 1 3 Összesen: 81

126 Az egykerekű malmok nagyobb része kisebb patakokon és folyókon működött. így pl. az Apar folyón, a naki patakon, stb. A nagyobb teljesítményű malmok pedig a Kapóson, és a Koppányon, valamint a Sión voltak.

127 A malmok kapacitására vonatkozóan az összeírás nem tartalmaz adatokat. A 212 malomban 172 molnár és 20 molnárlegény dolgozott.

128 Tehát nem minden malomrajutott képzett molnár, ami azt is jelentette, hogy a szakszerűtlen őrlés gyakran gyengébb minőségű lisztet eredményezett. A malmok számának növekedése azonban nem minden szempontból volt örvendetes. Ugyanis a rosszul kiválasztott malomhelyek esetében a malom környékét elárasztotta a malomgátak által feltartott víz, és igen tetemes károkat okozott. Mária Terézia 1751-ben rendeletet hozott „Az országban a közönségre nézve káros malmok megszüntetéséről."

129 Az udvar szorgalmazta a gabonatermelés növelését Magyarországon. Mind Bécs lakosságának ellátása, mind a megnövekedett katonaság ellátása súlyos terheket jelentett. A magyar gabonatermő területek az eddigi egynyomásos gazdálkodás ellenére is jó hozamúak voltak, az uradalmaknak biztos jövedelemforrást jelentettek. A gabona értékesítésének azonban komoly akadálya volt a nem megfelelő tárolás és kezelés. A nem megfelelően tisztított gabonából készített liszt pedig nem volt tartós, így nemcsak a gabona, de a liszt értékesítése is nehézségekbe ütközött. A dombóvári uradalomban az uraság elrendelte, hogy: „Minden-féle gabonának ocsuját, kiváltképpen a búzának úgy elválasztassa, (a tiszttartó), hogy arról elégséges számot adhasson, amint obligáltatik is. Mert ha a gabona tisztátalan, minden a reátekintéssel is tőle elidegenedik, s megvetvény pénzre nem fordíttathatik."

m 1757-ben Mária Terézia újabb rendeletet adott ki a malmokra vonatkozóan. Ebben a rendeletben összefoglalták azokat az elvárásokat, melyeknek betartása jobban biztosította a liszt jó minőségét. Tekintettel arra, hogy a Monarchia osztrák területein is meghatározott árak voltak az őrlési díjakra kívánatosnak tartotta az udvar, hogy a magyar és horvátországi molnárok is meghatározott rend szerint őröljenek. Ily módon a magyar molnárok önkényének akartak határt szabni. A rendelet kimondja: 1.) „Hogy jó minőségű prof unt lisztet állítsanak elő, a malmok padlását tisztán kell tartani, és a malomkövet valahányszor szükséges, vágni kell. Mielőtt a gabonát felöntenék minden alkalommal korpát eresszenek át, annak elmulasztása esetén szemcsés lisztet kapnak. 2.) A maimoka terményt muth-ban (30 mérőjével) méressék ki a katonai raktárakból, és nem kötelesek másként elfogadni a katonai élelmezési hivataloktól. 3.) Ezeket a terményeket, ha őrölve lesz, 3-4-szer, vagy olyan gyakran kellfelönteni, míg egy mázsa terményből 6-8font korpa nem lesz, aproviant minőségétől függően. A maradék (minden mást) vissza kell szállítani a katonai raktárba, és ott újra le kell méretni az élelmezési hivatalnokkal. 4.) A gabonát, vagy rozsot a legszigorúbb büntetés és a malomjog elvesztése terhe alatt tilos legcsekélyebb mértékben nedvesíteni, vagy elcserélni, vagy bármi más módon megkárosítani, vagy elsikkasztani. 5.) Ha a lisztet finomra őrlik, akkora veszteség 2 font mázsánként, ha pedig durvára, akkor 1,5 font mázsánkénti elporlás a megengedett. 6.) Egy molnárnak sem engedhető meg, hogy véget vessen aproviant őrlésnek, hanem mind1 kerekű malom 2 kerekű malom 3 kerekű malom 5 kerekű malom száraz malom olajütő 360