Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)

Glósz József: Az alsó- és középfokú oktatás története Tolna megyében az önkényuralom időszakában (1849-1867) • 5

ható, hogy a községek nem kaptak segédtanítót, így gyakran több száz tanulóval egyetlen tanító foglalkozott. Ilyen körülmények között a tanítás nem lehetett eredményes. Az oktatás személyi feltételeiről elmondottak az alábbiakban összegezhetők. Az önkényuralomnak a tanítókkal szemben támasztott legfontosabb követelménye a lojalitás volt. Szorgalmazták a szakképesítés megszerzését javítani igyekeztek a tanítók fizetését és életkörülményeit. Történtek kísérletek a tanítók kitüntetéssel, erkölcsi elismeréssel történő ösztönzésére. De sem az anyagi, sem az erkölcsi motiválás nem lehetett igazán eredményes akkor, amikor az állam az anyagi terheket kizárólag az érintett lakosságra hárította, az erkölcsi elismerés pedig egy olyan politikai hatalomtól érkezett, amellyel szemben az egész lakosság ellenséges érzülettel viseltetett. A TANULÓK Mint már elmondtuk, az iskolakötelezettség a 6-12 év közötti gyermekekre terjedt ki. A politikai hatóságok arra törekedtek, hogy az elvi kötelezettség a gyakorlatban is minél nagyobb arányban megvalósuljon. Az abszolutista kormányzat már az 50-es évek elején felmérte az iskolakötelesek és a valóban iskolába járók számát, hogy képet kapjon a tankötelezettség megvalósulásáról. Eredményét a következő táblázatban közöljük, összevetve az 1864-1865. évi összeírás (katolikus) adataival.

222 1852 1853 1864-1865 Járás isk. köt. isk jár % isk. köt. isk jár % isk. köt. isk jár % Szekszárdi 5459 4722 86,4 5738 4718 82,2 Földvári 5714 4418 77,3 4097 4097 100Bonyhádi 5960 5 823 97,7 5304 4881 92,Simontornyai 4777 4489 93,9 4773 4572 95,7 Dombóvári 5 609 5062 90,2 5483 5054 92,1 Összesen 27519 24514 89,25395 23 322 91,7 18466 16239 87,9 Megjegyzés: Az 1864-1865. évi adatok csak a katolikus és izraelita iskolákra vonatkoznak. Járási adatokat közölni nem tudunk, mivel a statisztika tankerületekre bontotta az adatokat. Az 1852. és 1853. évi statisztika párhuzamos közlését azért tartottuk szükségesnek, mert az egyes járások két adata között jelentős eltérések vannak. Különösen szembetűnő ez a dunafoldvári járás esetében, ahol egy év alatt 1600-zal csökkent az iskolakötelesek száma, ugyanakkor a beiskolázottság 100%-ra emelkedett. Kézenfekvőnek látszik, hogy a jelentés a tényleges iskolába járók számát adta meg az iskolakötelesek száma gyanánt is. A nyilvánvaló manipuláció ellenére az összesített megyei adatok egyöntetűen 90% körüli iskolai látogatottságot mutatnak mindhárom évben, ami messze magasabb a korszakra becsült 50% - kétharmados országos aránynál. Megítélésünk szerint Tolna megyében - a fejlettebb dunántúli régióhoz tartozván valóban magasabb volt a beiskolázási arány, mint az országos átlag, de a százalékos eredmény nagymértékben manipulálható volt azáltal, hogy kit tekintettek iskolába járónak. Nyilvánvalóan voltak olyanok, akik egyáltalán nem jártak iskolába, és olyanok is, akik csupán időszakosan. Ha az időszakosan iskolába járókat is beszámítjuk, akkor kaphatunk talán 90%-os beiskolázást. 36