Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)

Glósz József: Az alsó- és középfokú oktatás története Tolna megyében az önkényuralom időszakában (1849-1867) • 5

val. A tanító saját házában lakott, ezzel szintén tehermentesítette a községet, hiszen nem kellett szállásról gondoskodni az új tanítónak.

211 A község és a tanító közötti kompromiszszum másik módja a szakcsi eset. Csukli Ignác 52 évig tanított, amikor 1856-ban visszavonult. A neki járó nyugdíjról önként lemondott, mivel fiát Csukli Istvánt választotta meg a község tanítónak.

212 Ugyancsak fia tanítóvá történt kinevezése fejében bizonyult engedékenynek nyugdíja ügyében Herold János németkéri tanító.

213 Bandi Mihály kányái tanító 45 éves tanítás után a Széchenyi-Kolonits-féle alapítványtól kért nyugdíjat. Kérelmének eredménye nem ismeretes.

214 A fenti esetekben a tanító sorsa valamilyen formában rendeződött. A kis Duzs község azonban egyszerűen nem volt képes az öreg kora miatt már alkalmatlan tanítót nyugdíjazni és helyette újat felvenni. Maga a járási főszolgabíró is úgy vélekedett, hogy az meghaladja a község teherbírását.

215 Még bizonytalanabb volt a tanítók özvegyeinek és árváinak a sorsa. Egy, a járási főbírákhoz ez ügyben intézett kérdésre adott válaszokból,

216 képet nyerhetünk helyzetükről. A jelentések egybehangzóan tudatják, hogy sehol a megyében nem volt olyan intézmény vagy pénzalap, amely a tanítók hatramaradottairol gondoskodott volna. A községek adtak ugyan néha némi támogatást, de nem rendszeresen. A szolgabírói jelentések a helyzet orvoslására is javaslatokat tettek. Ilyen a német-szláv koronatartományokban érvényes előírások átvétele, a szegényalap, az iskolai bírságpénzek ilyen célra történő felhasználása, a tanítók önsegélyezésének megszervezése. A szekszárdi főbíró jelentése szerint ilyen nyugdíjintézet Pécsett már működött. A javaslatok sorsáról nincsenek információink. Megvalósításukra már ezért sem kerülhetett sor, mert mindez 1859-ben történt, tehát idő sem maradt rá. Elvetélt egy korábbi, 1856-os kísérlet is, amely felvetette az iskolaügy állami támogatásának gondolatát.

217 Nem ismerjük az eredeti elképzelést, de a tanügy felső vezetése nyilván érzékelte azokat a gondokat, amelyekkel az elemi iskolák többsége szűkös anyagi eszközei miatt küszködött. Szerepet játszhatott felvetésében az is, hogy anyagi eszközök birtokában az állam hatékonyabb ellenőrzést gyakorolhatott volna az iskolák felett, mint pusztán adminisztratív módszerekkel. A főbírói felterjesztések támogatták a kezdeményezést és javaslatokat tettek az alap felhasználására: támogatni kellene a szegény illetve a jól dolgozó tanítókat, a tanítók özvegyeit és árváit, az Ínséget szenvedő tanítójelölteket, hogy megszűnjenek élelmezési gondjaik. A megvalósulástól a főbírák jobban képzett tanítókat és színvonalasabb oktatást vártak. Remélték, hogy többen választják majd a tanítói pályát, amely így nem biztosít jövőt számukra. Azok a szegényebbek pedig, akik mégis ezt választják, nem tudják fedezni a képzés költségeit. A főszolgabírák szinte mindannyian támogatást javasoltak a segédtanítók számára is. A korábbiakban együtt tárgyaltuk a tanítók helyzetét, így az átlag elfedte helyzetük súlyosságát. A segédtanítókról is az iskolabevallások adnak legátfogóbb képet.

218 A legtöbb segédtanítót az iskola rendes tanítója fizette. A bér felét vagy nagyobb hányadát a természetbeni ellátás - szállás, élelmezés - tette ki. Ennek értékét általában mintegy 100 Ft-ra becsülték. Készpénzben 25-100 Ft körüli összeget kaptak. A készpénz fizetést néha átvállalta a község (pl. Szántó, Szakcs), máshol a két segédtanító közül az egyiket a tanító, a másikat a község fizette (Pl. Tamásiban). Ilyen javadalmazás mellett érthető, hogy a meghirdetett segédtanítói állásokat nem ostromolták a jelentkezők. 1854-ben a dunafoldvári 150 Ft-os segédtanítói állásra egyedül Újvári József jelentkezett. így még azt is megbocsátották neki, hogy 1848-1849-ben honvéd volt.

219 Pakson is hosszú ideig üresedésben volt a segédtanítói állás, mivel 120 Ft fizetésért nem jelentkezett senki.

220 Nem akadt jelentkező 1857-ben Értényben, Bedegen, Pariban sem.

221 A segédtanítók alacsony jövedelme kihatott az oktatás színvonalára is. Példáinkból lát35