Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)

Dobos Gyula: Ellenforradalom és konszolidáció (1919-1924) • 241

meket (bánya, villamostelep, malom, tej- és sajttelep), valamint azt, hogy működéséhez milyen szakszemély-létszám szükséges. Érdekesek a kiadott szempontok, amely alapján a jelentkezőket el kellett bírálni. Alapelv meghatározta, hogy a megbízhatók a rendes tagok, a kevésbé megbízhatók a polgárőrség, a még kevésbé megbízhatók pedig a tartalék állományba kerüljenek. Ajelentkezők hiányára utalt az a tény, hogy tartalékokat kevésbé megbízhatókból voltak kénytelenek állítani. Bár ez utóbbiakat minél előbb igyekeztek felváltani önálló kisiparosokkal. A községeknek minden hónap 16-ig hangulatjelentést kellett adni a járási kirendeltségek vezetőjének a munkásokról, az iparosokról, a földművesekről, a vezető férfiak, tisztviselők, egyesületi vezetők nézeteiről. A községek többségében sem az információs kötelezettségeket, sem a Nemzeti Munkavédelem szervezetébe való jelentkezés lehetőségét sem fogadták nagy lelkesedéssel. A Völgységi járásban, ahol a polgárőrséget oly gyorsan megszervezték, különösen nehezen lehetett e célra jelentkezőket toborozni. A bátaapáti jegyző arról írt a főszolgabírónak:

46

; hogy a községben kevés a megbízható egyén. Eddig 25 emberrel tárgyalt. Közülük mindössze „3 tanult és 5polgárembert"sikerült az ügynek megnyerni. Be kellett azonban vallania, hogy „ez a szám sem biztos, mert ha valamelyik megígéri, holnap visszavonja szavát. "Az emberek viszolygását mutatja, hogy egyesek korukra, mások a szomszédokra való hivatkozással bújnak ki a vállalás alól. Van aki probléma esetén a saját portáját kívánja őrizni, más attól fél, hogy Jelentkezésére a szocialisták és szomszédai felgyújtják a házát" ha megtudják, hogy NMV megbízatást vállalt. Még az sem vonzó, hogy az intézmény munkaalkalmat és anyagi előnyt biztosít számukra. Horváth Zoltán főjegyző szerint, ha bármi előfordulna a járásban, akkor inkább ide kellene megfelelő számú csendőrséget küldeni, mert a 8-10 direktóriumi tag és ezek rokonsága biztosan mindent elkövetnek, hogy a zavarosban halásszanak. Izményben és Mórágyon sikerült ugyan egy listát összeállítani, de a Jelentkezők" sem a jegyzőkönyvet, sem a kötelezvényt nem írták alá. A mórágyi 15 névből és a szükséges adatokból álló lista alján a következő olvasható: „Alulírottak igazoljuk, hogy a nevezettek szóbelileg kinyilatkoztatták, hogy szükeség esetén a közrend és közbiztonság fenntartása céljából - lakóhelyükön és annak közvetlen környékén - hajlandók szolgálatot teljesíteni." A községi jegyző és a bíró mellett aláírta a szóban megalakított csoport vezetője és helyettese. 1922. november 22-én dr. Éri Márton alispán szigorú hangú levélben hívta fel a járási főszolgabírók figyelmét a szervezési problémák felszámolására és eredményességének fokozására.

47 A szervezési eredmények a következők: Dombóvári járás: Gyulaj 5 és Mucsi 5 fő. A többi településen 0. Dunaföldvári járás: semmi eredmény nincsen. Központi járás: Őcsény 7, Simonmajor 2. A többi községben nincs jelentkező. Simontornyai járás: mindössze Varsádon van 2 jelentkező. Tamási járás: Tamási 5, Tengőd 2 és Nagyszokoly 3. Völgységi járás: Zomba 2, Dőrypatlan 2, Kakasd 1, Kisdorog 1, Máza 1, Tevel 1, Váralja 1. Ezen adatok szerint Tolna megyében közel egyéves szervezés eredményeként 40 fő jelentkezett a szervezetbe. Ezzel a létszámmal a tervezett feladatok megoldására alkalmatlan szervezet a Nemzeti Munkavédelem. Az alispán szerint „nem hihető, hogy még a kisebb községekben is nem akad 8-10 olyan hazafias, józan és elszánt ember, aki fel ne tudná fogni a szervezkedés fontosságát nemcsak a köz, de saját érdekében is." Éri jól látja, hogy az a tény, mely szerint a minden községben megalakított polgárőrség tagjai nem hajlandók a nemzeti munkavédelem szervezetéhez tartozást előíró kötelez294