Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)

Dobos Gyula: Ellenforradalom és konszolidáció (1919-1924) • 241

' vényt és esküívet aláírni, azt jelenti, hogy a NMV póttagjaiként nyilvántartott polgárőrség szükség esetén nem biztos, hogy használható lenne. Végül elvárását jelezte a járási vezetőknek, amely szerint a szervezés a,felsőbb kívánalmaknak megfelelően a legrövidebb időn belül megtörténik." Az erélyes megyei fellépés hatására a községekben folyó szervezőmunka fokozódott. 1923. január 23-i jelentés szerint jelentős létszámnövekedés következett be.

48 De még a megye 44 településén ekkor sem sikerült eredményt felmutatni. A sváb községekben (pl.: Gyönk, Majos, Cikó, Murga, Kalaznó stb.) és amunkásmozgalmilag erősebb falvakban (Dunaföldvár, Ozora, Pincehely, Felsőnyék stb.) egyetlen jelentkező sem akadt. A többi helyen a rendelkezésünkre álló adatok szerint többségében a polgárőrséget sikerült aláírásra és esküre bírni, s ezzel a NMV létszámot biztosítani. Az alispán elégedetlenségét jelzi az 1923. március 5-én e témával foglalkozó sürgető levél.

49 1923. július 12-én Tarnóy a völgységi járási főszolgabírónak a következőket írta: „Bár a Völgységi járásban a Nemzeti Munkavédelem szervezetébe való belépéstől több helyen idegenkedés tapasztalható, megnyugtató, hogy a lakosság nagyobb része a szoc. dem. és kommunista agitációval nem szimpatizál, s ennek aknamunkájában nem vesz részt, azért mégis szükségesnek látom a közérdekű üzemek biztosítására, valamint a közrend- és közbiztonság fenntartása érdekében a szükséges előkészületek megtételét." A főszolgabíró a községi- és körjegyzőktől 8 napon belül kéri az eredményjelentéseket. „Elvárom a címtől rendeletem végrehajtását, miután a többi járásban a szervezés már befejeztetett." 24 nap elteltével újabb sürgető levelet kénytelen küldeni Apar, Dőrypatlan, Kakasd, Kisvejke, Majos, Mucsfa, Tevel és Zomba jegyzőjének, mert nincs jelentés az eredményről. Ezt követően 10 nap múlva Szongott szolgabíró hiába sürgeti Apait, Zombát és Tevéit. Szeptember elején Apar és Tevel már fegyelmi ígéretével kapta a sürgetést. Legutolsóként a megyében 1923. szeptember 17-én Hagymássy főszolgabíró Apar és Tevel 15 kötelezvényét is elküldhette a munkavédelmi hivatal megyei vezetőjéhez. A lényeg itt már nem a kötelezvények aláírása, hanem pusztán a kitöltése volt. 6. A Bethlen-Peyer paktum után Az uralkodó osztály egymással torzsalkodó csoportjainak, mind a legitimistáknak, mind a szabadkirály-választóknak egyaránt érdeke volt fél szemmel arra ügyelni, hogy a munkásosztály a helyzetet ne használhassa ki saját érdekében. Bár erre a lehetőség nagyon kicsi volt, hiszen a lefejezett haladó mozgalom megfelelő vezetők és szervezettség hiányában egységesen képtelen lett volna fellépni, másrészt a reformista szakszervezetek, a szociáldemokrácia nem is volt alkalmas forradalmi harc vezetésére. A kormány a szociáldemokratákkal a legitimista államcsínykísérlet után kezdett tárgyalni. Erre ingatag helyzete, gyenge bázisa kényszerítette, valamint az a nemzetközi nyomás, amely a szociáldemokraták és szakszervezetek működésének normális mederbe terelését sürgette. Az 1921. december 22-én megkötött paktummal elsősorban a kormány és az általa képviselt uralkodó osztály nyert. A Bethlen-Peyer paktum meghatározta az SZDP és a reformista szakszervezetek működési lehetőségeit. Közgyűlések és taggyűlések tartása előzetes rendőri jóváhagyást igényelt. A napirendet is jóvá kellett hagyatni. Az összejövetelen a hatóság képviseltette magát. Vidéken még a heti rendes pártnap megrendezését is ismételten engedélyeztetni kellett. Peyerék a paktumban vállalták, hogy lemondanak a mezőgazdasági munkások, a vasutasok, postások és közalkalmazottak szervezéséről. Az SZDP lemondott az önálló külpolitikáról, a köztársasági propagandáról, vállalta, hogy szakít az emigrált SZDP-vezetőkkel, sőt 295