Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)

Dobos Gyula: Ellenforradalom és konszolidáció (1919-1924) • 241

Külön és több alkalommal hangsúlyozták a felhívások, hogy a földreform megvalósításakor a vitézi telekre történt felajánlásokat figyelembe veszik. A kabinetiroda nemcsak a kormányzó felhívását, de a megyében 1000 kh birtoknál többel rendelkezők névjegyzékét is mellékelte, sőt a felhívásból plusz példányokat is küldött, nehogy a névjegyzékből esetleg kimaradottak ne kapjanak belőle.

24 Érdemes egy gondolatot idézni a rendkívül optimista hangú kísérőlevélből: a kormányzó meg van győződve arról, hogy a birtokosok „az akciót a nemes célhoz méltó, teljes odaadással fogják felkarolni." A várt lelkesedés elmaradását mutatja az a tény, hogy egy hónappal később a kabinetiroda újabb levelet juttat el a megyékhez, amelyben arra figyelmeztet, hogy az 1000 holdnál kisebb birtokosok is „örömmel fognak részt kívánni ezen nemes és az ország jövőjét és nyugodt fejlődését biztosító akcióban." Tehát a kört máris szélesíteni kellett és nem csupán a nagybirtokosok, a 100 holdon felüli középbirtokosok is lehetőséget kaptak birtokuk egy részének felajánlására. Ennek a telkes vitézi rendnek, amely a Horthy-féle újnemességnek, katonanemességnek, kimondottan feudális jellegűnek volt tekinthető nem lett túlzott sikere a régi nemesség, a földbirtokosok körében. Ez volt az a terület, a föld, amely kényes kérdésnek bizonyult számukra, amelyhez nagyon ragaszkodtak és nem szívesen ajándékozgatták. Mindehhez járult az a nagy bizonytalanság a kisbirtokosok körében, amely a földreform kérdésében megnyilvánult. Az országgyűlés 1920. őszén tűzte napirendre ezt a kérdést. A törvényt csak novemberben fogadták el, a különböző végrehajtási utasítások pedig még később láttak napvilágot. Ekkor még a kisbirtokosok nem tudhatták, hogy az egész földreform csak propagandisztikus jellegű lesz és számukra csak hasznot hajt. A felajánlások országosan annyira gyéren csordogáltak, hogy már a kormányzói - rendelettel törvényesített - akció kudarcától kellett tartani. 1920. november 4-én a miniszterelnök levelében volt kénytelen a vármegyéket az akció eddigieknél sokkal szélesebb körben való kiterjesztésére ösztönözni.

25 Az 1921. február 7-én készített országos összesítés szerint megyénként eltérő nagyságú felajánlások érkeztek. A legtöbbet Szolnok megyében (805 kh) a legkevesebbet (0 kh) Abaúj, Zemplén, Esztergom, Győr, Baranya vármegyékben ajánlották fel. Tolna megye ugyancsak az utolsók között szerepelt. Mindössze egy felajánlás történt. Bartal Aurél volt kormánybiztos, faddi birtokaiból 40 holdat ajánlott vitézi teleknek. A Tolna vármegyei katonai parancsnok a főispánhoz küldött levelében

26 szükségesnek tartotta a vitézi intézmény lényegét megértető széles propagandát. „A falu népe... legtöbbnyire nem lát abban egyebet, mint a tetszetős formában örökös katonáskodást. "Ez a mondat azt is jelzi, hogy a vitézi rendbe jelentkezők száma sem adott válogatási lehetőséget. A parancsnok kérte, hogy a következő vármegyei közgyűlésen „a vitézi rend nemes eszméit magáévá téve erélyes és kellő propagandát szóvátenni méltóztasson. "Klein főispán március 9-én levélben fordult a főszolgabírókhoz:

27 „Szomorú dolog, hogy a hazafias áldozatkészség terén mindig példát mutató Tolnavármegye területéről eddig mindössze egy nagybirtokos ajánlott fel 40 kh holdat. Azt a közönyt, amellyel a birtokos osztály a vitézi telkek felajánlására vonatkozó felhívásokat fogadta, nem akarom mereveizárkózottságnak mondani, inkább azt kell hinnem, hogy a sikertelenség a kellő elevenségű propaganda hiányában egyrészt, másrészt pedig a földbirtok rendezésével - kapcsolatban keletkezett bizonytalanságban leli magyarázatát. "Klein főispán akciója nem sok sikerrel járt. A dunaföldvári főszolgabíró jelentésekor még annak a 30 birtokosnak a nevét is elküldte, akihez felhívást juttatott el. Jelentette, hogy mindössze kettő birtokos válaszolt (Szakách Ernő 10 kh-t és Schwartz Szilárd dunaszentgyörgyi birtokos 1,25 kh = 2000 négyszögöl felajánlást tett. 28 birtokos mégcsak nem is válaszolt. Csak érdekességként jegyezzük meg, hogy köztük volt maga a főispán Klein Antal is, akinek a járásban, Biritópusztán volt birtoka.(!) 19 289