Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)

Dobos Gyula: Ellenforradalom és konszolidáció (1919-1924) • 241

\ A legitimisták között komoly szerepet játszott Pallavicini őrgróf Dombóvár országgyűlési képviselője. Bartal, aki Horthy feltétlen hívének és személyes barátjának vallotta magát, barátaival: Csekonics Ivánnal, Zichy Jánossal és Aladárral, Hunyadi Józseffel, Jankovich Endrével, Károlyi Józseffel, Pallavicini György gyei létrehozták a Magyar Szentkorona Szövetség és Nemzeti Összetartozás nevű társasköröket.

16 Ez a legitimista szervezet azonban hamarosan passzív szervezetté, emlékkultusszá zsugorodott. Bartal a legitimistákkal is megszakította kapcsolatát. Fokozatosan visszavonult a közélettől. Az első királypuccs megyei visszhangja mindössze annyi volt, hogy a puccs által felidézett hullámverés emelte Bethlen grófot a miniszterelnöki székbe. A katonailag, politikailag elszigetelődött legitimista akciót követően a királykérdéssel kapcsolatos iratok 1921 októberében a 2. puccs idején tűntek ismét fel a megyei főispáni anyagban. Október 22-én a pécsi körzeti katonai parancsnok táviratilag értesítette a főispánt, hogy IV. Károly Sopronba érkezett, egyben meghatározta a teendőket.

17 A főispán továbbította a rendelkezést a főszolgabíróknak. A király Sopronban megjelent, de az uralkodói és hadúri jogokat fennálló törvényeink értelmében nem gyakorolhatja. A kormány álláspontja: Magyarországon a kormányzó és a kormány nevében a kormány gyakorolja a hatalmat. Ha a király tehát bármely hatóság vagy csapat felett a hatalmat át akarja venni, akkor a kormányzó rendelkezéséig tartózkodó álláspontra kell helyezkedni, így azonnal jelenteni szükséges a történteket Budapestre és a főispánhoz. Külön felhívta a figyelmet a főispán a köznyugalom megőrzésére.

18 Két dolgot érdemes a rendelkezésből kiemelni. Az egyik az, hogy bár a kormány gyakorolja a hatalmát, ám bármilyen probléma esetén a kormányzó döntését kell megvárni. A másik szintén a katonaság szerepére (Horthy kezében a hadsereg) utal: nem a belügyminiszter vagy a miniszterelnök, hanem a kerületi katonai parancsnok adott utasítást a főispánnak. Bethlen elrendelte október 23-án a szigorú cenzúrát: Károly király magyarországi „látogatásáról" csupán a félhivatalos magyar távirati iroda közleményei jelenhettek meg, megyei lapterjesztés csak kész lappéldány ügyészi felülvizsgálata után volt megkezdhető. Tilosnak minősítették IV. Károlytól vagy környezetéről származó minden közlemény publikálását. A miniszterelnöki rendelettel együtt juttatta el a főszolgabírókhoz a pécsi kerületi katonai parancsnok utasítását: A királykérdés mindennemű tárgyalását és szellőztetését gyűléseken és összejöveteleken betiltotta a lakosság nyugodt hangulata fenntartása érdekében. A megyei sajtó legitimisták „Petur bánjainak" minősítette a második királypuccsot megkísérlőket és a királyság intézménye elleni merényletnek tartotta. 1921. november 5-én részletesen tudósított a királyi pár utolsó útjáról, amely Tolna megyén keresztül vezetett és Baján szálltak az angol „Glowworm" nevű hadihajóra.

19 A megyei sajtó vezércikkben foglalkozott a Habsburgok detronizálásával. Fájdalmasnak nem a tényt, hanem az idegen parancsra történést tartotta. A törvényhatóság 1921. novemberi közgyűlésén távirattal fordult a kormányzóhoz és Bethlenhez, amelyben kifejezte a törvényhatóság háláját az elmúlt napokban a haza érdekében tanúsított erélyes magatartásért.

20 A legitimisták utolsó erőkifejtéseinek egyikét jelentették a király halála után szervezett megemlékezések. A megyei lap gyászkeretes címoldallal jelent meg és Meghalt a király! címmel erősen nacionalista hangvétellel emlékezett meg „a nemzet királyáról." Dombóváron Pallavicini emlékünnepséget szerveztetett és ő volt a szónok. 287