Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)

Glósz József: Az alsó- és középfokú oktatás története Tolna megyében az önkényuralom időszakában (1849-1867) • 5

tanúsított magatartásról kellett igazolást kiadni. A pályázati rendszer tehát azt a célt szolgálta, hogy kiszűrje a politikailag nemkívánatos személyeket, de a vagyoni és jövedelmi igazolásokkal a tanítók anyagi viszonyait is figyelemmel kísérték és befolyásolták. A pályázati rendszer elfogadtatása nem ment könnyen. A helyi lelkészek, mint iskolaigazgatók gyakran pályázat nélkül töltötték be az állásokat. Ezért a helytartósági osztály úgy döntött, hogy ahol nem volt pályázat, ott nem erősíti meg a kinevezett tanítót.

163 Baj volt az ajánlásokkal is. Gyakran olyan tanítóknak adtak ajánlólevelet, akiket éppen alkalmatlanságuk miatt bocsátottak el. A helytartósági osztály ezért felszólította az érintett hatóságokat - községi elöljáróságok, iskolaigazgatók, kerületi felügyelők - hogy tagadják meg az ajánlást mindenkitől, aki képességek, képzettség megfelelő erkölcsi magatartás hiányában nem alkalmas a tanítói pályára. A hamis ajánlást hivatali visszaélésnek tekintették és büntették.

164 Az adminisztratív intézkedésekkel való fenyegetés a hatóságok bizonyos fokú tehetetlenségére világít rá, hiszen az oktatásügy befolyásolására más eszközei nem voltak: az iskolákat anyagilag a községek, szervezetileg az egyházak tartották fenn, így ezután nem csoda, ha a községekben nem ragaszkodtak szigorúan a távoli hatóságok rendeleteihez. Nagy eltérések mutatkoztak pl. a tanítók ajánlásában a dunafóldvári járásban. Mindenütt részt vett benne a helyi lelkész, a község, de csak egyes helyeken az iskolafelügyelő, a politikai hatóságok, másutt pedig az uradalom. Az izraelita és a görög nem egyesült iskolákban az ajánlás teljesen a hitközség, esetleg a lelkipásztor ügye volt.

165 Hasonló a helyzet a dombóvári járásban. A község közreműködése is nagyon változó volt. Szakcson a községet az elöljárókból álló bizottmány képviselte, Felsőnyéken a nép. Kónyiban a lelkész ajánlotta a tanítót, de a nép választotta. Számos községnek egyáltalán nem volt védura, akinek pedig a Systema szintén beleszólási jogot biztosított a tanító jelölésébe.

166 Többé-kevésbé szabályosan zajlott a dunafóldvári főelemi iskola egyik tanítójának pályázat útján való kijelölése. A nyugalomba vonult előd helyére azonban - éppen a körülményes eljárás miatt - csak fél év múlva jelöltek ki új tanítót. Még egy szépséghiba: a terna jelöltjei között nem is szerepelt az, akit végül a HTO kinevezett. A kinevezéssel egyidejűleg szerződésben rögzítették a tanító javadalmait is.

167 A kisebb falusi iskolákban gyakran - egyéb pályázó híján - az eddigi segédtanítót nevezték ki rendes tanítóvá.

168 A meghirdetett pályázatok a hatóságok révén hivatali úton messzire eljutottak. A hogy eszi járásban pl. kihirdették a balatonfőkajári állás „csődjét".

169 így pályázhatott meg May Antal zombai tanító egy Baranya megyei állást.

170 A kinevezésnek ez a bizonytalan módja teljesen kiszolgáltatottá tette a tanítót. A már idézett soproni rendelet

171 megengedi ugyan az iskolafelügyelőknek rendkívüli esetben a tanító állásából való felfüggesztését, de leváltását még ő sem tehette meg. A gyakorlat azonban sokszor egészen más volt. Kevéssé voltak tekintettel az alkalmasságra és a képességekre és tetszés szerint cserélgették a tanítókat. A vizsgálatot végző hatóságok úgy látták, hogy az előrelépés feltétele az lenne, ha a tanító állásában függetlenebbé válna, és nem lenne kitéve az egyházi elöljárók önkényének.

172 A HTO igyekezett is védelmezni a tanítókat, gyakran még akkor sem járulva hozzá elbocsátásukhoz, amikor az egész község a tanító ellen volt, és riasztó esetek bizonyították brutalitását és alkalmatlanságát.

173 A tanítók fluktuációjáról nincsenek átfogó adataink. Voltak tanítók, akik évtizedeket töltöttek el egy-egy faluban,

174 az ellenkezőjére is akadt azonban példa. Szemléltetésül, de korántsem általános érvénnyel bemutatjuk a decsi református iskola tanítóinak változását korszakunkban.

175 1834-1854 Szeremlei Szabó József, 1854-ben Bölcskére távozott, haláláig ott is maradt 1854-1861 Vajda Pál, korábbi faddi rektor. 1861-1869 Újhelyi János, aki helyet cserélt Vajda Pállal és visszament régi helyére Faddra. Decsen tehát 35 év alatt összesen három tanító tanított. Lényegesen nagyobb volt a 28