Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)

Glósz József: Az alsó- és középfokú oktatás története Tolna megyében az önkényuralom időszakában (1849-1867) • 5

vándorlás a segédtanítók körében. 1854-1868 között Decsen 9 segédtanító fordult meg, átlagosan mintegy másfél évet töltve a faluban. Nagyobb fluktuációjukat helyzetük magyarázza, hiszen a segédtanítói tisztet csak átmenetnek tekintették a végleges kinevezésig. Mivel a pályázatok kapcsán a tanítók minősítéséről is szóltunk, ide kívánkozik, hogy a tanügyi hatóságok jutalmazással, kitüntetéssel is igyekeztek a tanítókat céljaik megvalósítására ösztönözni. A HTO rendelete 1856-ban közölte, hogy a magukat kitüntető tanítókat mintatanító címmel ruházza fel.

176 Ilyen címadományozással az iratokban nem találkoztunk. Kitüntetésre javasolta viszont a pécsi püspöki ordinariátus Szauter Antal paksi tanítót, akinek működése alatt - mint írják - az elemi iskola egészen magas színvonalra emelkedett

177 A tanítói pályán sokan apjuk nyomdokaiba léptek. Több tanító a fiát vette maga mellé segédtanítónak. Az 1850. évi tanítói névjegyzékből nem állapítható meg bizonyosan, hogy a névazonosság valóban rokoni kapcsolatot takar-e, de a feltételezés jogosságát néhány esetben más iratok is megerősítették. Egy-két példa a családnevek azonosságára: A mözsi katolikus iskola tanítója Klein Ádám, a segédtanító Klein Ernest. Gyula-jovánca katolikus iskolájának tanítója Deák Mihály, a segédtanító Deák István. Németkér katolikus iskolájának tanítója Herold János, a segédtanító Herold István. Ez utóbbiakról más forrásból tudjuk, hogy apa és fia.

179 Felsmann Ferenc nagymányoki tanító József fia részére praeparandiai ösztöndíjért folyamodott, tehát ő is tam'tói pályára szánta a fiát.

180 Néhány esetben azonos családnevű tanítók más-más iskolában tanítottak. Bocsor Károly a lápafői, Bocsor Pál a felsőnyéki református iskolában, Ulein Bálint a kakasdi katolikus iskolában, Ulein Ferenc a paksi iskolában tanított.

181 A rokonság közöttük nem bizonyítható, mégis elmondhatjuk, hogy egyes családokban a pálya nemzedékről nemzedékre öröklődött. A tanítók többségét mégsem ők alkották. Megfelelő forrás hiányában a tanítók utánpótlásának társadalmi bázisát nem tudjuk hitelesen megállapítani. Közvetve azonban következtetéseket vonhatunk le a tanítók társadalmi rangjából, anyagi helyzetéből azokra a társadalmi rétegekre, amelyek a tanítók utánpótlási forrásául szolgálhattak. Nyilvánvaló, hogy a tanítóknál kedvezőbb társadalmi és jövedelmi helyzetű rétegek nem választották ezt a pályát, és mivel a középiskola alsó osztályainak elvégzése volt a pályára lépés feltétele, a falusi - paraszti - tömegek is nagyobb részt kizárhatók. Ennek alapján a tanítói bázis határai valahol az értelmiség alacsonyabb képzettségű rétege, a városi iparos-, kereskedőréteg nem vagyonos része, valamint a parasztság felfelé törekvő jobbmódú része körül vonhatók meg. Ettől felfelé a tanítói pálya nem jelenthetett vonzerőt, lefelé pedig elérhetetlen volt. Társadalmi helyzete, mivel társadalmi osztályok és rangok határán állt, ezoterikus. A paraszt szemében úr, az úr szemében paraszt. Milyen jövedelmet, anyagi helyzetet, életkörülményeket kínált a pálya az azt választóknak? Az abszolutizmus kormányzata az oktatásügy területén a tanítás körülményeinek javítása mellett megkülönböztetett figyelmet fordított a a tanítói jövedelmekre. E dicséretes törekvés értékét csupán az csökkenti, hogy a tanítók bérét nem az állam, hanem az iskolafenntartó község folyósította. A soproni helytartósági osztály már 1851-ben rendeletet bocsátott ki,

182 amelyben megállapítja, hogy a népiskolai oktatás ügyét csak a tanítók megfelelő javadalmazásával lehet előmozdítani. Minden lehetőséget meg kell ragadni a tanítók nyomorúságos fizetésének javítására. Ennek útját a rendelet abban látja, hogy a jobbágyfelszabadítás nyomán esedékessé vált birtokrendezések során hasítsanak ki megfelelő földdarabot a tanító számára. Ezzel a községet és az uradalmat is mentesítik a készpénzfizetés terhe alól, viszont a tanítók biztos jövedelemhez jutnak. A megye válaszában elmondta, hogy már a telepítéseknél a legtöbb faluban földet hasítottak ki a pap, a tanító és a jegyző számára.

183 Azt is felvetették a helytartósági osztályon, hogy nem kellene-e a tanítókat állami hivatalnoknak tekintve felmenteni a községi pótadó és a közmunka-kötelezettség alól? A me29