Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)

Dobos Gyula: Ellenforradalom és konszolidáció (1919-1924) • 241

• István századosnak, a MOVE egyik helyi vezetőjének kézbesített a postás. „Előterjesztésedet helyeslem. A jelölést elfogadom Gömbös sk. országos elnök.

m Sass Istvánnak a hír továbbítása annyira fontos volt, hogy még karácsony este a Gömböstől kapott távirattal együtt a következőkkel teleírt névjegykártyát juttatta el Battlayhoz: „Méltóságos uram! Fél órával ezelőtt kaptam Gömbös Gyulától a mellékelt táviratot. Bocsáss meg, hogy háborgatlak vele e szent estén, de gondolom, hogy szíves érdeklődésed és fáradozásoddal szemben tartozó kötelességem az azonnali hozzád juttatása. Kegyes engedelmeddel a további teendők megbeszélése és szíves utasításaid átvétele céljából holnap délelőtt folyamán tiszteletemet fogom tenni. A legkellemesebb, zavartalan, boldog családi estét kívánva vagyok őszinte tisztelő híved Sass Pista"

24 Ez az ügy valóban nem tűrhet halasztást, hiszen végre megvan az a jelölt, aki megfelel a „keresztény, nemzeti" igénynek, vármegyei vezetésnek, és így természetesen a választókerületi „intelligenciának" is. Az ünnepek elteltét sem várva, a főispán a belügyi tárca terhére karácsony első napján táviratot ad fel, amelyben Faragó József és Komlósi József dőrypatlani földbirtosokat arra kéri, hogy „igen fontos ügyben a hét folyamán keressék fel."

15 Végül azonban a sok hűhóból nem lett jelölés, mert a MOVE elnökeként Gömbös nem vállalhatott bizonytalan kimenetelű jelöltséget, másutt választották meg nemzetgyűlési képviselőnek. Érdemes alaposabban megnézni a kormánybiztos néhány sorát. Neki lenne fő feladata a törvényességet óvni, ugyanakkor a választási törvény durva megsértése, pl.: azok szavazatának ajánlása az új jelöltnek, akik már éltek ajánlási jogukkal.

26 A problémás kerületekben még 1920 januárjában sem oldódtak meg a gondok. Nem vált valóra a gyönki elképzelés, mert Schnetzer tábornok a gyönki gyűlés után visszalépett. A megyei sajtó kesereg

27

, mert véleménye szerint a jelölt kiváló egyéniségével nemcsak a gyönki választókerületnek^ de az egész vármegyének díszére és igen nagy hasznára válhatott volna. „Schnetzer Ferenc a jelöltségtől visszalépett, mert a kerület választópolgárainak egy része ragaszkodott báró Jeszenszky György jelöltségéhez, aki hasonló programmal lépett fel és így nem akarta a párt egységét megbontani." Nem a pártegység megőrzése volt a valóságos ok, hanem az előszervezést ismerve megállapítható, hogy a tábornoknak még az ajánlások megszervezése sem lett volna könnyű. A csatavesztést megelőző visszavonulás előkelőbbnek tűnt. Az erővonalak tehát a választások előtt 3 héttel még nagyon kuszáltak a tolnai és gyönki választókerületben. Úgy tűnik, hogy a Tolnamegyei Újság december 20-i vezércikke az események menetében többször is igazolást nyert: „Képviselőjelöltekben a nagy Magyarországon sem volt hiány, mert jóval kevesebb a választókerület, ezért Budapest megnyitja politikai zsilipjeit és a jelöltek nagy tömege rázúdul a Dunántúlra... Érdemesek, érdemtelenek, hivatottak és hívatlanok, kipróbált és műhazafiak vonaton és autón sietnek vidékre, hogy biztosítsák maguknak a divatos és hasznos jelszók alatt a keresztény és kisgazda polgártársak támogatását. Nem a programok lényegesek ma, hanem az egyéni érvényesülések. Sokan azt hiszik, hogy a vidék még a régi, hiszékeny, melyet pár szép, hazafias szóval, egy kis öblös hanggal meg lehet nyerni, meg lehet hódítani. Bleyer, Schnetzer, grófCsáky és még néhányan saját bőrükön tapasztalhatták, hogy nem könynyű a szükséges ajánlást megszerezni." „Magyarország államformáját a vidék népe, az uralkodó személyét a vidék által felküldendő képviselők fogják megválasztani." Vidék szerepének ez a nagy fokú eltúlzása ragyogó választási fogás volt, hiszen mindenjel ekkor arra mutatott, hogy a választók bizalmát az egységes párti megyei jelöltek élvezik. Kellett hát egy kis maszlag, demagógia a választópolgároknak szavazataik fontosságának hangsúlyozásához. 18 273