Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)

Dobos Gyula: Ellenforradalom és konszolidáció (1919-1924) • 241

A technikai előkészítés: A kiadott rendelkezésnek megfelelően a választói névjegyzékek elkészítésének végső határideje: 1920. január 10-e volt. Az elkészítés után a névsorokat közszemlére kellett kitenni.

28 December második felében már megküldték a névjegyzék-nyomtatványokat a községekhez. A névjegyzékek készültségi fokáról a főszolgabíró és a polgármester összesítő jelentést adott 6 naponként az alispánnak. Forster alispán 1920. január 7-én Pallavicininek, a Dunántúli Központi Kormánybiztosnak jelentette, hogy a „nemzetgyűlési választók névjegyzékének munkálatai a főszolgabírók most beérkezett jelentése szerint minden fennakadás nélkül folyamatban vannak."

29 Január 12-én a nemzetgyűlési választók névjegyzékeinek elkészültéről olvashatunk jelentést. Megtörtént a választókerületek élére a választási biztos kijelölése.

30 A választási biztosok székhelyüket 1920. január első hetében foglalták el. Munkájukról hivatalos levelek általában nincsenek. Feltehető tehát, hogy zökkenőmentesen végezték feladatukat. Valószínűleg nem véletlen, hogy a tolnai kerület választási biztosának voltak problémái. A hivatali apparátus mindenütt az egyesült párti hivatalos jelölt mellett tevékenykedett, választási sikerüket igyekezett segíteni és egyéb módon. A tolnai kerületben mint tudjuk az áhított „nagy" jelölt nem volt meg. A kormánybiztosi értékelésben szereplő két rossz közül lehetett csak választani. Nem siették el tehát a közigazgatás emberei a választással kapcsolatos munkájuk elvégzését. Úgy tevékenykedtek, mintha a választási rendelet meg sem jelent, illetve számukra ismeretlen volna. Feltehető, hogy a munka lassításának fő oka az alkalmas jelölt várása volt. Joggal, hiszen az egyesült keresztény pártok megyei vezérkara egy ilyen jelölt megnyerésén munkálkodott. A tolnai választókerület biztosa, Wachter Károly járásbíró megkísérelte komolyan venni a rábízott teendőket és mivel nem tudta feladatát megfelelően végezni, a kormánybiztoshoz fordult panaszával.

31 A tarthatatlan állapot „passzívrezisztencia,... amerikázás még odavezet, hogy az eljárás meghiúsul. " Távirati úton kért utasítást. Valószínűleg nem sok pozitív kivétel volt a körzetben, mert az utóiratban a választókörzet valamennyi községét felsorolta, mint utasítandó címet. Battlay a kérelemnek megfelelően azonnal intézkedett, de nemcsak a tolnai, hanem az összes választókörzetre kiterjedő hatállyal. Választási küzdelem élesedése 1920 januárjában A választásokat megelőző hetek még számos meglepetést tartogattak. Egymás után jelentek meg a választási biztosok előtt az új jelöltek, mind olyanok, akik rendelkeztek az induláshoz szükséges minimálisan 500 választó által aláírt ajánlással. Nevükkel sem a hivatalos okmányok között, sem a megyei sajtóban eddig nem találkoztunk. A megyei lap természetesen folytatta az olvasók (szavazók) „meggyúrását". A jelöltek ajánlási eredményeit hamisan állította be, úgy tájékoztatva a közvéleményt, mintha az új jelöltek fellépése eleve kudarcra lenne kárhoztatva. Azt sugallta, hogy ilyen esélytelen jelöltre szavazni nem érdemes, úgysem választják meg. Egyetlen komoly ellenjelölt szerepel a megyei párt közös jelöltje, és aki természetesen „közóhajra" lépett fel, míg a többi új jelölt a szokásos kifejezésnek megfelelően „önjelölt." A Tolnamegyei Újság egy héttel a választások előtt írja:

32 „A választások előtti küzdelmek tetőpontjukhoz közelednek. Nálunk is jelentkezett az utolsó percen egypár önjelölt, akik kezzel-lábbal egyenlőre csak azon dolgoznak, hogy a jelöléshez szükséges 500 aláírást megszerezzék. Legtöbbje már ebben a küzdelemben is lemarad, mert megyénk választóközönsége a politikai becsületesség útjáról le nem téríthető, s kitart eredeti jelöltje mellett. 274