Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)

Dobos Gyula: Ellenforradalom és konszolidáció (1919-1924) • 241

az alispán láttamozza. Szignójuk előtt 2 rövid szó: „Tudomásul! Irattárba!" A rendelet intézkedést nem igényel. Mivel magyarázható, hogy a KNEP feltétlen hívének számító dr. Battlay főispán-kormánybiztos által irányított Tolna megyei vezetők ennyire nem respektálják a kormány intézkedéseit? Nem erről van szó. A válasz az egészen speciális Tolna megyei helyzetben keresendő. Ehhez egy rövid megyei áttekintés, helyzetkép szükséges. A dualizmus időszakának politikai pártjai a forradalmak időszakában felbomlottak. 1919. augusztus elejétől megindult a pártok újjászervezése. A sorok rendezése eltérő sikerrel folyt. Tolna megyében Klein Antal és Wéber János működésének eredményeként a Sokorópátkai Szabó-Rubinek féle agrárpárt gyorsan visszanyerte korábbi befolyását és a párt egyik bázismegyéje lett. A Nagyatádi-féle pártnak ugyancsak jelentős befolyása volt e területen. Nem rendelkezett széles tömegekkel az SZDP a megye ipari fejletlensége, és kevés természeti kincse, azaz kevés és szétszórt munkássága miatt. Bár voltak szervezetei a századfordulót követően, de ezek a világháborús időszakban nem vagy alig működtek, az ismételt zászlóbontás 1918. decemberére esett.

9 Az SZDP befolyása főleg a völgységi járásban volt számottevő (bányászok, néhány ipari üzem). A legutolsó (1910-es) választások időszakában a kormánypárt (Munkapárt) a 6 Tolna megyei mandátumból szoros küzdelemben hármat szerzett. Az ellenzéki pártok, 48-as Kossuth-párt és a Justh-párt ugyancsak 3 képviselőt küldhetett a parlamentbe. A Függetlenségi 48-as párt is megpróbálkozott talpra állni Tolna megyében. E párt bár programjában már messze eltávolodott Károlyi egykori pártjától, és vezetői a korábbi időben is a párt jobboldalához tartozó, majd egészen az ellenforradalomig eljutó: Lovászy Márton, P. Ábrahám Dezső és Batthyány Tivadar voltak, nem tudott a megyében számottevő erőt maga mögött felsorakoztatni. Különösen fájdalmas volt az az egyik pártvezér Batthyány számára, aki 1910-től Szekszárd ünnepelt parlamenti képviselője volt a Justh-párt színeiben. A megyei sajtó, az ellenforradalmi propaganda lehetetlenné tette számára a szekszárdi fellépést. A keresztény pártok látványos zászlóbontására 1919. augusztus 24-én került sor. Ekkor alakult meg Szekszárdon a Keresztyén-Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja. A megyei szervezőbizottság tagjai mind ismert megyei vezetők voltak: Forster Zoltán alispán, dr. Éri Márton vármegyei főjegyző, Vendl István helyettes polgármester, Bajó Pál főszolgabíró stb. A megyei szervező megbízott (= a párt megbízott vezetőjével) Dr. Órffy Imre lett. Már az augusztus 24-i ülésen valamennyi községből 1-3 főt választottak a megyei bizottságba helyi szervezési feladatkörrel. Szeptemberben megalapított megyei lap, a Tolnamegyei Újság, gyakorlatilag a Keresztény Párt szócsöveként dolgozott. Legelső

10 számában a párt programját a következőkben summázta: „Programunk lényege pártunk elnevezésében nyer kifejezést: Keresztények és nemzetiek akarunk lenni minden megnyilatkozásunkban és önfeláldozásáig menő harcot vállalunk minden ellen, ami keresztényellenes és nemzetietlen." Ehhez a demagóg programhoz kiválóan illett a következő jelszó: „Többség mindenütt aföld dolgozó népéből álljon, mert pártunk ezekre akarja politikáját alapítani. "Ez a. program és ez a jelszó maradéktalanul megfelelt az ellenforradalmi propagandának, amelyben a „keresztény" és „magyar" paraszt nemzetfenntartó erővé lépett elő. Egyértelmű a szembeállítás a „nemzetközi" munkásosztállyal és az „idegeneknek" tekintett zsidósággal. A választási sikerek érdekében a megyei és a községi szervezőbizottságok mellett a 7 választókerületre külön választókerületi szervezőbizottságot hoztak létre. Mindegyik élére egy ügyvezetőt választottak.

11 Dr. Őrffy Imre, akit a párt a szekszárdi választókerület jelöltjének már szeptember 7-én megválasztott, nagy melldöngetéssel hirdette szeptember 21-i beszédében: Büszkék lehe268