Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)
Dobos Gyula: Ellenforradalom és konszolidáció (1919-1924) • 241
tünk rá, hogy Tolna megye az első törvényhatóság, amelynek közönsége - a bolsevizmus megszűntével beállt ájultság után - a politikai állásfoglalás szükségességét legelőször is belátta és félretéve minden kicsinyes „várjunk még"-et és aggodalmaskodást, zászlót bontott oly programmal és elnevezés alatt, amelyhez azóta az egész ország csatlakozott. ŐrfFyék azonban tudták, hogy választási győzelemhez saját erejük nem elegendő. Miközben a párt érdekében óriási propagandával dolgoztak, megindították a tárgyalásokat a kisgazdákkal való egyesülés érdekében. A megyei vezetők közötti tárgyalások októberben már nyíltan, szinte az állampolgárok előtt folytak. 1919. október 18-án, tehát 1 nappal Sokorópátkai Szabó István szekszárdi látogatása előtt, dr. Őrffy „Egyesüljünk" címmel írt vezércikket a Tolnamegyei Újságban. Véleménye szerint az egymástól elzárkózó osztálypártokból álló parlamenttel egyetlen kormány sem érhet el sikert. A kedvezőtlen bel- és külpolitikai helyzetből csak egy egységes parlamentre támaszkodó kormány vezetheti ki az országot. „Ezen meggondolások vezették vármegyénk politikai szervezkedésének irányítóit, mikor megelőzve az országos szervezkedést, tehát attól függetlenül, oly párt megalakítását tűzték ki célul, amelyben keresztény és nemzeti alapon álló minden társadalmi réteg megtalálja helyét. Nem pártpolitikát, hanem egységes keresztény, nemzeti politikát óhajtottunk kezdeményezni, hogy az újraépítés munkájában egyforma lelkesedéssel vehessen részt az egész keresztény Magyarország, felekezet-, osztály- és nemzetiségre való tekintet nélkül." A továbbiakban az új „minden társadalmi réteget" magába foglaló párt elnevezésével foglalkozik. Magyarországon szám szerint, de gazdasági jelentőségében is a kisbirtokos és földműves osztály áll első helyen. Ez egyúttal a legkeresztényibb és legnagyobb osztály is. Nem térhetünk ki tehát ezen osztály vezető szerepe elöl. A vezető szerep nem jelenthet kizárólagos uralmat... Legyen helyünk a párt nevében, de csak a keresztény nemzet fogalma mellett, illetve után, abból mintegy kiemelve." Sokorópátkai Szabót miniszternek kijáró tisztelettel a megye határánál a kormánybiztos fogadta. Az első út azonban nem Szekszárdra, hanem a párt megyei vezetőjének, Wéber Jánosnak a tengelici birtokára vezetett. Másnap október 19-én Szekszárdon ünnepélyesen megválasztották a Tolna megyei Egyesült Kisgazda- és Földműves Párt elnökének Wéber Jánost, társelnökének Renczes Jánost. Az agrárpártok egyesülésében Tolna megye megelőzte a két Szabó-féle párt országos egyesülését. Arra hivatalosan 1919. november 29;én került sor. Sokorópátkai Szabó szekszárdi látogatásakor Őrffyék félretették a Keresztény Párt és a Kisgazdák egyesülésének gondolatát. Az országos pártvezér nem zárkózott el ennek lehetőségétől, de ennek részletes kidolgozására a megyei pártvezetőkkel folytatandó tárgyalásokat javasolta. Közeledés már az első tárgyalásokon történt. Nem az „új" programon volt a vita, hanem a párt új elnevezésén nem tudtak dűlőre jutni. A Keresztény Nemzeti Párt a megyei sajtóban akciót indított a pártok egyesülése érdekében. Vezércikkekben foglalkoztak a tömörülés jelentőségével, és nyilatkozatokat közöltek ismert, köztiszteletben álló emberekkel. A 2 párt megyei vezetői országos babérokra pályázva, mindenképpen élen kívántak járni a „Keresztény és nemzeti alapon álló" pártok egyesítésében. E törekvésüket siker koronázta. Egy hónapos tárgyalássorozatot követően megszületett a megállapodás 13 , amelyet a Keresztyén-Keresztény Nemzeti Párt vezérlő bizottsága nevében dr. Őrfry Imre és dr. Éri Márton, az Egyesült Kisgazda és Földműves Párt elnöksége nevében Wéber János és dr. Klein Antal írt alá. A párt új neve: Tolnamegyei Egyesült Keresztény Nemzeti Kisgazda és Földműves Párt. Elhagyták tehát - a legtöbb vitát kiváltó - a 2 párt nevét összekötő - „és" szócskát. Az egyesülés indoklásában szerepelt, hogy olyan okok, amelyek az egységes párt megalakulását akadályozzák, nincsenek. 269
