Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)

Dobos Gyula: Ellenforradalom és konszolidáció (1919-1924) • 241

néha már agresszív jelentkeztetés minimális eredménnyel zárult. A dombóvári főszolgabí­ró jelentette, hogy „sajnos csekély eredmény éretett el", mindössze Gyulajon sikerült 3 főt je­lentkeztetni. A dunaföldvári járásban 6, a központi járásban „8 fő jelentkező akadt." Érdemes külön is idéznünk a tamási főszolgabíró sorait: Járásom területén a toborzás körül a legmesszebbmenő agitáció lett kifejtve, azonban a siker érdekében minden törekvés ered­ménytelen maradt, aminek oka az, hogy népünk mindenféle fegyveres szolgálattól idegenkedik, otthonát elhagyni nem hajlandó. Belépésre jelentkezett Tamási községből 14 egyén, Pincehely köz­ségből 5 egyén, akik fel is vétettek."" Miközben a megye a megadott kontingensek toborzás­sal történő kiegészítésére képtelen, az alispán a belügyminiszterhez fordul és a demarká­ciós vonal határőrizetének megerősítését kéri. 100 Mórágytól Komlóig (kb. 45-50 km) 15 csendőr teljesít szolgálatot. A határ átjáróház. „A bányamunkások, mint a destruktív irányzat legnagyobb képviselői, teljesen szabadon érintkezhetnek a pécsi bányászokkal." Megoldás: „bár­mi úton a csendőrség azonnali tekintélyes megerősítése. Máza és Nagymányok községekben 8-8 főből álló csendőrőrs állíttasson fel, mert ezen félrevezetett, államellenes eszméktől teljesen befo­lyásolt bányamunkások fékentartása, folytonos éber ellenőrzése múlhatatlanul szükséges." A csendőrkerületi parancsnokság más megyei forrásból a létszámemelést biztosította, sőt Váralján is csendőrőrsöt állítottak fel. 101 A csendőrség és rendőrség országosan egységes keretbe összevonására 1921-ben ke­rült sor. (35 tv. 20 prf.), amikor élére a belügyminisztériumban székelő főkapitány került. Az erős karhatalom kiépítését sürgető tényezők 2 forrásból táplálkoztak. Külföld felé demont­rálni kellett a rendet, a biztonságot, a szilárd hatalmat. Az országon belül minden erővel még csírájában elfojtani a gazdasági nehézségek miatt egyre erőteljesebb szociális mozgal­makat. A rendszer hiába számított a gazdafiakra. A karhatalom feltöltése országosan főleg a menekült tisztviselőkből, a nemzeti hadsereg tisztjeiből és tiszthelyetteseiből történt. A belső karhatalom polgárőrséggel történő megerősítésével már 1919 őszén megpróbálko­zott a Friedrich-kormány. Célját - pozíciójának ily módon való megerősítését - a fővezér­ség gyorsan felerősödő katonai hatalma miatt nem érhette el. 102 A következő kormányok sem foglalkoztak a polgárőrség kérdésével 1921-ig. 1/6. Ellenforradalmi szervezetek működése Az ellenforradalmi rendszer engedélyezte, sőt támogatta a különböző nacionalista, antiszemita, irredenta jellegű szervezetek működését. Jól illeszkedett - a Horthy rendszer egészébe a MOVE, az ÉME, az ETE stb. A MOVE 1918. november 15-én az őszirózsás forradalmat követően alakult az első vi­lágháború során leszerelt tényleges tisztek bajtársi szövetségeként. Nyíltan ellenforradal­mi jellege miatt a munkások követelésére 1919 februárjában feloszlatták. Illegálisan azonban a Tanácsköztársaság időszakában is folytatták tevékenységüket. A MOVE tagjai tevékeny részesei voltak a Tanácsköztársaság alatti ellenforradalmi megmoz­dulásoknak, így volt ez Tolna megyében is a dunaföldvári, dunaszentgyörgyi, tamási ellen­forradalmi megmozdulásokkor. Később pedig haladó emberek tucatjait juttatták a különít­ményesek kezére. A Tanácsköztársaság megdöntését követően Gömbös Gyula vezetésével újjászerve­ződtek és a többi ellenforradalmi szervezettel együtt a politikai életet igyekeztek befolyá­solni. Tolna megyében a MOVE 1919. szeptember közepén alakult újjá. A Tolnamegyei Új­ság részletesen közölte a szervezet célját, programját. Az országos gyakorlatnak megfele­lően különböző szekciókat, csoportokat alakítottak: - Hivatásos tisztek, - nem tényleges tisztek, - hivatásos altisztek, - nők, - köztisztviselők számára és - keresztény polgárszövet­ség részére. 263

Next

/
Thumbnails
Contents