Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)

Dobos Gyula: Ellenforradalom és konszolidáció (1919-1924) • 241

Feladatuk volt tehát az egyesülési és gyülekezési rendészeti, valamint a külföldiek figyelemmel kísérése mellett az egyes állampolgárokkal szembeni kényszerrendszabályok foganatosítása (kitiltás, toloncház, letartóztatás stb.), az állami, a személy- és vagyonbiztonsági feladatok ellátása. A belső karhatalom másik ágát a csendőrség jelentette, amelynek illetékességi területe a falvakra terjedt ki. Ennek létszáma a háború előtti utolsó békeévben 14 000 volt. 1919-ben alaposan felduzzasztottak állományát és a Trianon utáni területnél kisebb területen is 17 000 fős létszámmal működtek.

94 Tolna vármegye katonai parancsnoka 1919. augusztus 23-án közvetlenül az alispánnak kiadott rendelkezésében kérte falvanként 2-3 fő csendőrségi állományba jelentkeztetését.

95 Kifejtette a csendőrség feltöltésének fontosságát állami-, megyei- és állampolgári szempontból. Az ellenforradalmi rendszer félt fegyvert adni a munkások kezébe, ezért „legalkalmasabb csendőranyagnak aföldművesanyagot tartom * parancsnoki vélemény volt a mérvadó a toborzásnál. A csendőrség létszámnövelésének égető szükségességét bizonyítja, hogy a jelentkezők adatait a községeknek távirati úton kellett jelenteni, amelyet az alispán a beérkezést követően azonnal továbbított a katonai parancsnoknak. Bár nősülési tilalom nem volt, de úgy vélték a hivatalos szervek, hogy a „szükséges szolgálati ambíció nem látszik eléggé biztosíttotnak, ha a jelentkező már a belépéskor családos." A főszolgabírókhoz 1919. augusztus 23-án kiküldött rendelkezéshez az alispán a minél szélesebb körben való közhírré tételt hangsúlyozta és elvárta, hogy a „cél minél teljesebb mértékben leendő elérése érdekében a saját hatáskörében is tegyen meg mindent."

% A kedvező feltételek ellenére nagyon mérsékelt volt az érdeklődés. A 21-40 év korhatár, büntetlen előélet és olvasni tudás nem jelentett komoly kritériumot. Az már inkább, hogy 6 évre kellett aláírni, amelyből maximum 3 - katonai szolgálat miatt - beszámítható volt. Az emberek többsége nem szívesen vállalt fegyveres szolgálatot. Az egyenruhás élettel szembeni ellenérzést a józanul gondolkodók körében csak fokozták az ismétlődő katonai atrocitások, amelyek nemcsak a zsidó lakosságot érintették. Nem lehet véletlen, hogy a jelentkezők száma másfél hónap alatt Tolna megyében összesen 7 fő volt. Harc községből szeptember 20-án 2, Felsőnyékről október 6-án 2, Regölyből október 16-án 2 és Szakályból október 20-án 1 fő csendőrnek jelentkezéséről adtak hírt. A minimális ajánlatból is a felsőnyéki elöljáróság szükségesnek tartotta a községből jelentkezők próbára bocsájtását. Azaz a rendszer szempontjából nem tartották őket száz százalékig megbízhatónak. Mivel a toborzást követő jelentkezési eredmények nemcsak Tolna megyében maradtak alatta a kívánalmaknak, hanem az egész Dunántúlon, ezért kénytelenek voltak az állományt megbízhatónak tartott elemekkel sorozás útján feltölteni. Az ellenforradalmi rendszer első éveiben a karhatalmi egységek állandóan létszámgondokkal küzdöttek. Évről évre megismételt - a közigazgatási apparátusnak szinte állandó feladatot jelentő - toborzások már szinte a kudarc határát súroló eredményességgel jártak. Az alispán külön kérte a főszolgabíróktól és a jegyzőktől, hogy személyesen is minél intenzívebb agitációt fejtsenek ki a csendőrségi létszám feltöltésére: „150 csendőr a vármegyei, illetve a kerületi parancsnokság részére minden körülmények között toborzandó. "Azt is mérjék fel, miért kevés a jelentkező.

97 Mindent megpróbálnak a sikeres toborzás érdekében: a kor, családi állapot, politikai megbízhatóság alapján kiválasztott egyéneket az elöljáróságok kijelölése alapján a jegyzők igyekeztek szolgálatra rábírni. A völgységi járásban teljes a sikertelenség. Ennek okát Hagymássy főszolgabíró azzal magyarázza, hogy a bányászok és a gazdaságban dolgozók jövedelme magasabb, mint a csendőröké. A lényeget azonban a következőkben valósabban közelíti meg: „németajkú helyeken a csendőrségi szolgálatra jelentkezés korábbi időben sem volt szokásos. "Vagyis a magyarázkodás hasonló a korábbihoz: amikor a rendőrségi kötelékbe nem jelentkezést kellett indokolnia. A nemleges eredmény oka „az itteni lakosság ezen szolgálathoz nem bírt hajlandósággal."

96 Más járásokban a rámenős, 262