Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)

Dobos Gyula: Ellenforradalom és konszolidáció (1919-1924) • 241

a jövőben minden katonai vonatkozású ügyben elsősorban a vármegyei katonai karhatalmi parancsnoksághoz (Siófok) fordulni, illetőleg, hogy hatáskörét a háború esetére széles kivételes intézkedésekre vonatkozó 1919. LXIIL t. c. 4.prf-ában megállapított kereten belül gyakorolni szíveskedjék."* Bartal az erős kéz politikájának híve volt. Ezt intézkedései is bizonyítják. Úgy vélte, hogy a kormány „rendcsinálási törekvései elé, - ami nem történhetett kesztyűs kézzel - egyre több akadályt gördít", ezért szeptember 20-án lemondott állásáról.

56 Bartal még a különítményesek ténykedését is humánusnak tartotta, a külföld felé kirakatot mutató, az antant által el nem ismert Friedrich-kormányt pedig túl liberálisnak. A kormány hivatalosan szeptember 22-én fogadta el a felmentését, de már szeptember közepén megbízást kapott a helyettes kormánybiztosi teendők ellátására Kadicsfalvi Török Mihály.

57 Tolna megyébe érkezve legelőször is a megye leggazdagabb földbirtokosát, Apponyi Géza grófot kereste fel Hőgyészen. Tőle informálódott a megyei állapotokról. Ezt követően utazott Szekszárdra és vett részt szeptember 15-én vármegyeházi ünnepélyes fogadtatáson. Mindössze 10 napig maradt „funkciójában". Bartal visszalépését követően szeptember 26-án összehívta a vármegyei bíráló választmányt. Ezen azonban bár nem vett részt, mert egy budapesti ajánlatot (lapszerkesztői) elfogadva visszatért a fővárosba. A megye bár általában nem szívesen fogadta a Pestről leküldött vezetőket, ismét fővárosi embert kapott, aki ismert közigazgatási szakíró volt és „hervadhatatlan" érdemeket szerzett az ellenforradalom előkészítésében, de nem rendelkezett politikai vezetési gyakorlattal. Tolna vármegye új, főispáni teendők ellátásával megbízott, kormánybiztosa dr. Battlay Dezső lett. Battlay tájékozódva a megyei állapotokról, 1919. október 15-re összehívta a vármegyei közigazgatási bizottságot.

58 Az ülésen Battlay arról beszélt, hogy a közelmúlt vért, pusztítást hozó fergetege után a jelen csak akkor hozhat felvirulást, ha mindenki vállvetve a nemzeti eszmék szolgálatába áll.

59 Forster alispán jelentésében a megye közigazgatási helyzetéről számolt be. Kiemelte azt a hazafias lelkesedést, komoly kötelességtudatot, amelytől áthatva a vármegye tisztikara megkezdte működését. A jogrend helyreállításának első lépéseként értékelte Szekszárdon, a járási székhelyeken a katonai és polgári karhatalmi, csendőri, rendőri alakulatok létesítését. „Ma a közbiztonság a körülményekhez képest kielégítőnek mondható, mivel a társadalmat bármikor felforgatni kész elemek a legnagyobb részben már le vannak tartóztatva." Az alispáni jelentés előrejelzi azt a gondot, hogy a kormány 4726/1919. sz. rendelete nem teszi lehetővé az egyéni vásárlásokat, azért a közélelmezés, az ellátatlanok november 30. utáni ellátása nem megoldott. Ugyanekkor a megyében az Angol Élelmezési Bizottság (misszió) működéséről is szó esett, amely a megyében fellelhető termékfelesleget felvásárolja és elszállítja Budapest élelmezésére.

60 Meglepő, hogy az alispáni jelentés nem foglalkozik azzal a súlyos problémával, amelyet a közigazgatási alkalmazottak hiánya jelentett. A Tolnamegyei Újság, Tolnavármegye Hivatalos Lapja egyaránt sok álláshirdetést közölt. A főszolgabírók gyakran heteken keresztül hiába keresnek egy-egy községbe jegyzőt, segédjegyzőt, vagy éppen főjegyzőt.

61 A kormánybiztosság intézményének egyéves működéséből a legnehezebb szakasznak az augusztustól a Huszár-féle koncentrációs kormány megalakulásáig terjedő szakasz tekinthető. Ebben az időszakban a kormánybiztosok nagy önállósággal, a központi kormányzattól szinte függetlenül működtek. Részben a kispolgári hatásoktól befolyásolt kormányintézkedéseket kellett a helyi közigazgatásban ellensúlyozniuk, részben a legkritikusabb időszakban meg kellett teremte253