Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)

Szalai Károly: Tolna megye földmunkás-szegényparaszti tömegeinek helyzete és mozgalmai a századforduló táján (1890-1907) • 183

déken dolgozni - kijelentették: „folyó évben is ott fognak aratni, ahol eddig arattak, bármi történjék." Egy július 1-i távirat szerint a szükség mégiscsak megtörte az aratók ellenállását, Temes megyében voltak kénytelenek munkát vállalni." Nyugtalanító hírek érkeztek Ozoráról és Pincehelyről is, - sokan maradtak kenyér nélkül. Miután a közigazgatás joggal számolhatott a tavalyihoz hasonló intenzitású sztrájkmozgalom kirobbanására - a megyei gazdasági egyesület javaslatára május 11-én Tamásiban gazdaértekezletet tartottak. Itt a főszolgabíró ismertette felmérése eredményeit. Eszerint a járásban egyetlen gazdaság sem maradt munkás nélkül, ellenben mintegy 600 fő maradt munka nélkül. A gazdák arról panaszkodtak, hogy részben névtelen, részben általuk ismert „munkásegyletek pecsétjeivel ellátott levelekben a helybeli el nem szerződött munkások a vidékieket fenyegetéseikkel ijeszgetik," karhatalmat kértek. A gazdasági egylet titkára pedig aratógépek beszerzésére biztatta a megjelent gazdákat.

100 Arra is van adatunk, hogy az egyik szakegylet közvetíteni igyekezett a munkások és a munkaadók között. Május 22-én az ozorai jegyzőségen megjelent Miszi Mihály, az OMSZ helyi csoportjának elnöke. Elpanaszolta, hogy 200 munkásnak nincs biztosítva az évi kenyere - s nagy számú családjukra való tekintettel hatósági közbenjárást kért szerződtetésük érdekében. A további egyezkedésről nem tudunk, azonban egy július 1-i feljegyzés tanúsága szerint Ozorán még mindig 100 munkás állt munka nélkül. Hasonló helyzet jutott osztályrészül a pincehelyiekre is.

101 Élénk vita kísérte Eszterházy Miklósnak az újdombóvári bérlőkhöz intézett körlevelét is, melyben a herceg a bérlőket tette felelőssé az előző évi cseléd- és aratósztrájkért.

102 Ha foglalkoztatásról nem is, karhatalomról annál inkább gondoskodott az uralkodó osztály. A földbirtokosság örömére Szekszárdon május 1-vel csendőr-szárnyparancsnokságot létesítettek. Míg korábban a sztrájkolok letöréséhez Pécsről és Székesfehérvárról kellett erősítést kérni - ezután sokkal gyorsabban történhetett a mozgósítás. Az aratás közeledtével a hatóságok „éber gondoskodást fejtettek ki", ami annyit jelentett, hogy a megye tényleges 102 főnyi csendőrlétszámát 172 főre növelte. A bérlők kérésére Nagykónyiban csendőrkülönítményt helyeztek el.

103 A sztrájk által veszélyeztetett területre katonaságot is kirendeltek. A Világszabadság c. lap ellen indított május végi vizsgálatot a hatóságok Tolna megyére is kiterjesztették. Sztrájktörekvések támogatásával vádolták a faddi, a tolnai és a szekszárdi földmunkásegylet tagjait. A nyár folyamán több népgyűlés engedélyezését is megtagadták.

104 Amitől a megye gazdakörei olyannyira féltek - az aratósztrájk - ezen a nyáron a megelégedésükre - elmaradt. Az aratás mégsem folyt le zavartalanul. Június elején - a tamási járásban - a Felsőireg határában található Mut- és Majsamiklósvárhoz tartozó Medgyes-, Fornád- és Keszipusztán a havidíjas munkások megtagadták a kaszálást. A mutiak és a medgyesiek magasabb munkabért követeltek. A fornádi és a keszi aratók munkamegtagadására részben a katonai szolgálatra való behívásuk, részben pedig az elégtelen és rossz minőségű élelmezésük szolgáltatott okot. A Jogosulatlan" követelményeket támasztó, szerződésszegő aratókat a szolgabíróság egyenként 10-25 napi elzárásra ítélte. Július közepén Rácegrespusztán léptek sztrájkba az ott dolgozó zalai illetőségű aratók - a munkaadó elbocsátotta őket.

105 E kisebb bérharcok ellenére joggal állapíthatta meg az alispán az augusztusi közgyűlésen, hogy „a mezőgazdasági munkások munkabérharca... vármegyénkben folyó évben nyugvó pontra jutott".

106 Úgy gondoljuk, magyarázatra szorul a Tolna megyei mozgalom nagyfokú hanyatlása amidőn a földmunkás- és szegényparaszt-mozgalmak országosan meghaladták az előző éviek méretét - akkor, amikor országosan tetőződtek az ipari sztrájkmozgalmak. A súlypont is áttevődött a DK-Dunántúlról az Alföldre, illetve a közeli Zalára és Fejérre. Szerintünk a Tolna megyei visszaesés komplex okokra vezethető vissza: a) A kormány erős karhatalmi készültséget rendelt el. 228