Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)

Szalai Károly: Tolna megye földmunkás-szegényparaszti tömegeinek helyzete és mozgalmai a századforduló táján (1890-1907) • 183

b) A belpolitikai válság felszámolásával az országos és a helyi közigazgatási hatóságok az előző évinél jobban felkészültek az esetleg jelentkező sztrájk fogadtatására. c) A dús termés gazdag aratást ígért. Emiatt és a kivándorlás következtében fokozódott a munkaerőhiány, növekedett a napszám. 1906-ban a megyében a nyári férfinapszám 6%kal, míg az aratási napszám 18%-kal növekedett az előző évi keresethez képest.

107 d) A nagyszámú idegen munkás sztrájktörőként szerepelt: a legharcosabb munkások így elvesztették a terepet (a szerződésszegéseknek a magasabb bér kiharcolásához való fegyverül használatára). e) Valamelyes földszerzési lehetőség is nyílott a megindult parcellázások révén. f) A fóldmunkásegyletek, főleg az OMSZ-fiókszervezetek közvetítése tompítólag hatott az osztályharcra. Az újjászervezettek egyértelműen leszögezték, hogy „a munkásnak nem az az érdeke, hogy folyton verekedjék a munkaadójával".

108 A helyi csoportok ugyan felismerték a szervezettségben létező erőt, de egységes irányítást éppúgy nem biztosítottak a földmunkások küzdelmeihez, mint az előző évben. d) A földmunkások és a szegényparasztok mozgalmainak fokozatos visszaesése 1906-ban, de még inkább 1907-ben a koalíciós körök - a „zöldparlamentnek" titulált OMGE-ban, éppúgy, mint a kormányban és a képviselőházban - arra igyekeztek felhasználni a frissen megszerzett hatalmukat, hogy alapot teremtsenek a föld munkásainak háboríthatatlan kizsákmányolásához. 1906 december 9-én a Tolnavármegyei Gazdasági Egyesület vezetői is jelen voltak azon a nagygyűlésen, ahol Mailáth József gróf kijelentette: „a mai átmeneti időszakot fel kell használnunk a közállapot szanálására." Sztrájktörvény külön nem kell - mondotta, az 1898. II. te. és a leendő cselédtörvény betöltik ezt a szerepet is. Rubinek Gyula javaslatára a gyűlésen elfogadott 10 pontos memorandum egyik pontjában követelték a „csak nemzetközi alapon" álló szakszervezetek és sajtójuk megszüntetését.

109 Megjegyezzük, hogy hassonló tartalmú javaslatot fogadott el korábban a Tolnavármegyei Gazdasági Egyesület is: a földbirtokok védelmére mezőgazdasági kamarák létrehozását sürgette.

110 Egyelőre azonban a földmunkásszövetség létezett, - sőt harcos hangvételű lapja, a Világszabadság útján nagyarányú agitációt folytatott tevékenységének kiszélesítésére. Az ősz folyamán a szövetség kerületi értekezleteket tartott, ahol a küldöttek szerződésmintákat fogadtak el - remélve, hogy a jövőben a földmunkások csak ezek szerint vállalnak munkát. A Tolna megyei agrárproletariátus küldöttei az október 28-án Székesfehérvárott, illetve Pécsett tartott értekezleteken vettek részt. A székesfehérvári értekezleten, melyen a megnyitó beszédet Nyisztor György, a MFOSZ fővárosi titkára mondotta - szót kapott a paksi Horváth Péter is. A küldöttek visszapillantottak az 1906-os földmunkásmozgalomra, elemezték annak eredményeit és hibáit. Foglalkoztak többek között a részes aratók, a gazdasági cselédek és a napszámosok szociális helyzetével. Miután a törvények elleni nyílt fellépést, a sztrájkot feleslegesen áldozatot hozónak tartották - kedvező szerződések megkötését tűzték ki célul. Határozatban mondták ki pl., hogy a részesek karácsony előtt nem köthetnek szerződést, tizedért aratnak s ingyen munkát nem végeznek. A megjelentek sürgették a földmunkásoknak a szövetségbe való belépését - és a Világszabadságra történő előfizetést.

111 1907 tavaszán a megye uralkodó körei örömmel üdvözölték Andrássy Gyula belügyminiszternek az országgyűlésen a földmunkásszervezetek ellen tett fenyegetéseit. A beszéd nyomán a közigazgatási hatóságok és a karhatalom frontális támadást intéztek a munkásegyletek és a sztrájkmozgalmakat szervező feltételezett egyének ellen. Egyre több elemző cikk, hatósági jelentés foglalkozott a mezőgazdasági munkásság népvándorlásszerű távozásával, s a munkaerő visszatartásának gondolatával. 1907 szeptemberében Leopold 229