Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)

Szalai Károly: Tolna megye földmunkás-szegényparaszti tömegeinek helyzete és mozgalmai a századforduló táján (1890-1907) • 183

gyalás útján állapodjanak meg a „méltányos" díjazásban.

77 Sztrájkra való felszólításról nincs szó. Ellenkezőleg - Mezőfiék több alkalommal is elítélték, hangoztatva, hogy a keresztényszocialisták a felelősek a mozgalom kirobbantásáért. A sztrájkolok eredményeit elhallgatták - csupán vereségekről cikkeztek. c) Kapcsolatban álltak-e a sztrájkkal a keresztényszocialisták? Demagóg eszméikből: a klerikális színezetű nacionalizmussal és antiszemitizmussal kevert szociális propagandájukból a szegény nép csak vágyait igyekezett kiolvasni. Azzal nem számoltak a „Rerum novarum" hirdetői, hogy a nép által sajátosan értelmezett eszmék, különösen a zsidó bérlők elleni álradikális kirohanások a gyakorlatban visszájára fordulnak - osztályharcra késztetnek. Saját szemszögéből ezt így fogalmazta meg a dombóvári főszolgabíró: „a nép... bármily józan alapokon nyugodjék a keresztényszocializmus tana - arra nincs elég érett, hogy azt kellőképp felfogni képes legyen".

78 Mint láttuk, az első sztrájkba lépők a keresztényszocialista hatás alatt álló nagykónyi és szakcsi aratók voltak. Ilyen értelemben nyilatkoztak nemcsak a megyebeli, hanem a szomszédos veszprémi hivatalos személyek is.

79 Vajon hogyan reagáltak az eseményekre maguk a keresztényszocialista vezetők? Az Igaz Szó június 25-én a nagykónyiaknak küldött üzenetében kockázatosnak tartotta a mozgalmat - Jobb szeretjük... ha előbb velünk tudatják s megbeszélik a dolgot" - hangzott az intelem. Július 1-én Giesswein Sándor az Új Lapban az előzetes tájékoztatás elmulasztását kérte számon a nagykónyiaktól. „Ha ezt megteszik, akkor talán sztrájkra egyáltalán nem kerül sor" - közölte a szövetség állásfoglalását. Ezen a napon Szalánczy Andor a helyszínre érkezett és igyekezett leszerelni a sztrájkolókat. Miután közvetítése eredménytelenül járt - azzal az elhatározással távozott, hogy az itteni emberekkel minden összeköttetést megszakít.

80 Elemzéseink végére elmondhatjuk: az 1905 nyarán Tolna megyében (illetve a Dunántúlon) kirobbant aratási- és cselédsztrájkok szervezését és vezetését egyik szocialista párt sem vállalta, a mozgalmak „szűz területen" zajlottak. Előzetes szervezés nélkül, komplex okok hatására spontánul kitört mozgalommal állunk szemben, melyben politikailag az ösztönösség szintjén álló tömegek vettek részt. Az alapvetően gazdasági-szociális követelések - Ozora környékét kivéve - még a szocialista köntöst is nélkülözték. Kávássy Sándorral értünk egyet, amikor a tárgyalt mozgalomra nézve az „agrárszocialista" jelzőt differenciálatlannak, szimplifikánsnak tartjuk.

81 Nem osztjuk egyes szerzők azon állítását sem, miszerint „a mozgalom fő célkitűzése a földosztás" lett volna.

82 Tény, hogy a földmunkások és a szegényparasztok követelései - politikai- és szabadságjogok - demokratikus töltésűek voltak; azonban bármennyire is foglalkoztatta képzeletüket a kisbirtokok és a kisbérletek hálózatának gondolata - most ez a mélyen maradt. Ezen a nyáron az agrárszegénység megélhetése került közvetlen veszélybe, a harc tehát a felszínen, a számtalan és változatos formában jelen lévő tőkés kizsákmányolás ellen folyt; egyszersmind sajátosan és részlegesen megkérdőjelezve a fennálló társadalom felépítményrendszerének igazságát is. 3. A földmunkás- és parasztmozgalmak 1906-1907-ben a) Az agrárius körök szervezkedése 1905-06 fordulóján továbbra is a politikai válság, s a mezőgazdasági bérmunkásságnak a felszín alatt lappangó elégedetlensége foglalkoztatta a megye közvéleményét. A megye koalíciós köreit felettébb irritálta a gyűlölt abszolutizmus és a „magyar királyi szabadalmazott szocializmus" kapcsolatának gondolata. Boda Vilmos - volt országgyűlési képviselő az általános választói jog behozatalától való félelmében - némi gúnnyal a „nemzetközi legszélsőbb szocialista csoport"-nak a Bécs általi hatalomra juttatását jósolta.

83 15 225