Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)

Szalai Károly: Tolna megye földmunkás-szegényparaszti tömegeinek helyzete és mozgalmai a századforduló táján (1890-1907) • 183

a politikai válság végső kiéleződését akkor érte el, amikor az országgyűlés feloszlatása után Kristóffy kormánybiztost nevezett ki a megye élére.

84 A gazdaköröket egyre inkább nyugtalanította a példátlan kivándorlás nyomán mutatkozó munkaerőhiány. A népfogyás 1905-ben 3521 fő volt, amely egymagában felemésztette a század első öt évének természetes szaporodását. A munkabíró népesség fokozódó távozása egyre sötétebb színben tüntette fel a gazdaközönség számára a sztrájk rémét. Az agráriusok helyi érdekszövetsége, a Tolnavármegyei Gazdasági Egyesület országosan is figyelmet felkeltően kereste a várhatóan megismétlődő aratási- és cselédsztrájkok ellenszerét. Az egyesület igazgatóválasztmánya két ízben: október 19-én és november 14-én is tárgyalt a jelzett kérdésről. A tanácskozások részint hatósági, részint társadalmi úton javasolták az állapotok rendezését, az igazgatóválasztmány elsőként hívta fel az OMGE figyelmét egy új cselédtörvény megalkotására és a „gazdatársadalom" munkásellenes szervezkedésére. Az indítványok helyt kaptak a Gazdasági Egyesületek Országos Szövetségének 1905. december 10-i nagygyűlésén is. A javaslatokat - Molnár János titkár - 1906 januárjában az OMGE közgazdasági szakosztályában is megerősítette. Ezeket melegen üdvözölte Rubinek Gyula, az OMGE titkára is Küzdelem a nemzetköziséggel című előadói javaslatában.

85 Az aratósztrájkok kései epilógusaként, még jobban az újabbak prevenciója céljából november elején 200 munkás ellen kezdett bűnvádi eljárást a tamási járásbíróság. Munkamegtagadásukat magánosok elleni erőszaknak minősítették, kimondva, hogy „a nagy tömeg egymagában is erőszak". A pincehelyiek nem fogadták el a rájuk mért 1 hónapi fogházat, s fellebbeztek. A szekszárdi törvényszék a büntetéseket 2 heti fogházra szállította le. Az ügy elhúzódott, mert a Kúria csak 1906 júniusában tett pontot a per végére, amikor is a benyújtott semmisségi panaszokat elutasította.

86 b) A mezőgazdasági munkásság szakszervezeti mozgalmának kibontakozása 1905-1906 fordulóján sikerrel zárult a földmunkásság és szegényparasztság közel tíz éves törekvése: létrejöttek a gazdasági érdekvédelmüket legálisan szolgáló szakszervezeti egyletek. 1905 decemberében a belügyminiszter előbb az újjászervezettek földmunkás-szakszervezetének, az Országos Munkásvédő Szövetségnek (OMSZ), majd valamivel később a szociáldemokrata irányítás alatt álló Magyar Földmunkások Országos Szövetségének (MFOSZ) a működését engedélyezte. 1906 januárjában mindkét szövetség megalakult. E szervezetek megalakulásának körülményeivel, céljaival, tömegbefolyásával ma már bő irodalom foglalkozik - itt csak Szakács Kálmán és Fancsovics György újszerű és sokoldalú elemzésére hívjuk fel a figyelmet.

87 Tény, hogy e szervezetek kiépítése objektív igényeken alapult, és egyben a lendületessé vált falusi osztályharc elismerését is jelentette. Bármennyire is mértéktartóak pl. a MFOSZ alapszabályai, a szociáldemokraták - dacolva a rabszolgatörvény megszorításával - kereteket biztosítottak azok társadalmi és politikai céljainak realizálásához is! Rá kell mutatnunk a kettős tömegszervezet kiépítésében lévő veszélyére is - nevezetesen az erők megoszlására. Alighogy megalakultak az országos szövetségek, az agrárius sajtó követelte a kormánytól, „hogy ezen szakszervezetek, amelyek sajtójukban és gyűléseiken, szóval és írásban a legféktelenebbül izgatnak, a szerződésileg elvállalt munka megtagadására... ezen szakszervezetek idejében feloszlattassanak".

88 Rubinek, ügyvezető titkár elsősorban a szociáldemokraták tevékenységében látott veszélyt - ellenszeréül jórészt a Tolnavármegyei Gazdasági Egyesület ajánlotta intézkedések megtételét javasolta. Ha a földmunkásszövetség ellenezte is a kasza-kapa forradalmat - és általában a sztrájkok szervezését - azt azonban hangsúlyozta, hogy „minden szerződésnek csak akkor van ideje, amikor már látja a munkás is a termés minőségét".

89 Az agrárproletárok ezt úgy értelmezték, hogy ne szerződjenek tél folyamán. Ennek nyomán Tolna megyében is 226