Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)

Glósz József: Az alsó- és középfokú oktatás története Tolna megyében az önkényuralom időszakában (1849-1867) • 5

t Belac 62, a bonyhádi izraelita iskola 20, Várasd 179 tankönyvet vásárolt 1850-1855. között.

124 A tankönyvek forgalmazását az oktatásügyi hatóságok 1852-ben külön szabályozták.

125 Előírták, hogy nagyobb városokban bízzanak meg könyvkereskedőket vagy könyvkötőket illetve ezek hiányában iskolaigazgatókat, tanítókat, akik Bécsből, a tankönyv-forgalmazási hivataltól közvetlenül, féléves hitelre kaphatnak tankönyveket. A tankönyvárusítók kijelölése a politikai hatóságok ajánlására történik, tekintetbe véve hitelképességüket. A tankönyveket megrendelésre szállítják, a csomagszállítás költségei a megrendelőt terhelik, viszont 20% forgalom utáni jutalékot kapnak. A tankönyvárusítónak legyen mindig elegendő készlete raktáron. A hitelbe történő értékesítés nem jelenti az egyedárusítási jogot, bárkinek jogában áll tankönyveket árusítani. A rendeletre érkező jelentésekből képet alkothatunk a megye eddigi tankönyv-forgalmazásáról. Ötvös Sándor református esperes jelentésében elmondja, hogy a vallásra és rokon tudományokra vonatkozó tankönyveket az egyházkerület saját költségén nyomatja, és minden nyerészkedés nélkül, olcsón árusítja. A 37 íves énekeskönyv, amelyből a gyermekek az olvasást gyakorolják, 24 krajcárért vásárolható, általában a tanítónál. Azokat a könyveket, amelyekből minden felekezetbeli tanulhat, (számtan, természettan) eddig Pestről hozatták drágán. Ha tehát a kerületben meghatározott áron lennének tankönyvek kaphatók, az a szülőknek nagy megkönnyebbülésére szolgálna. Egyed Antal katolikus esperes véleménye szerint - legcélszerűbb lenne egy általános könyvraktár felállítása Pesten. Tankerületében csak elemi iskolák vannak, így kevés tankönyvre van szükség, főként magyar nyelvűre. A bizományosi feladatra mindkét esperes a dunafoldvári könyvkötőt, Nika Andrást javasolta.

126 A simontornyai járás főszolgabírója a tanítókkal és lelkészekkel való konzultáció után Hőgyészt javasolta a tankönyvárusítás helyszínének, a feladatot pedig Baumann Antal könyvkötőre kívánta bízatni, aki anyagi garanciákat is képes volt adni.

127 A dombóvári járásban Tamásit javasolta a főbíró, de nem akadt jelentkező.

128 A főbíró jelentése szerint a szekszárdi járásban Szekszárdon, Bátaszéken és Tolnán volna tankönyvárusításra szükség.

129 A járásból egyedül Gyüszü István szekszárdi könyvkötő, az Egyetemi Nyomda bizományosa jelentkezett. A bonyhádi járásban a helyi Berger Benjámint javasolta a főbíró. A javasolt személyek közül ez utóbbi három a megbízatást meg is kapta.

130 Nika András 1857-ben megújította kérelmét, melyből kiderül, hogy foglalkozott eddig is tankönyvek árusításával, és azokat a bécsi tankönyvkiadótól kapta.

131 A bizományosi árusítás gondjait mutatja a soproni leirat, amely felrója, hogy a kereskedők nem tartanak elegendő számban tankönyveket. Ezért mellékelten leküldték a megyének a tanításra jóváhagyott könyvek jegyzékét. A megye utasítsa a kereskedőket, hogy ezeket a könyveket időben és kellő mennyiségben rendeljék meg. Az igények hozzávetőleges nagyságát a kerületi iskolai felügyelőktől kaphatják meg. A leirat végül azzal fenyegeti a bizományosokat, hogyha nem tanúsítanak kellő buzgalmat, az a hitelben történő árusítás jogáriak, elvesztését vonja maga után.

132 Az oktatásügy kormányzata a tankönyvkiadás állami monopóliumával, illetve a tankönyvárusítás hálózatának mmegszerzésével nemcsak arra törekedett, hogy korszerű tankönyvek, hanem szellemükben a birodalom politikájának megfelelőek és csak azok kerülhessenek az iskolákba. Ezért küldték meg rendszeresen a megyei politikai hatóságoknak a bécsi tankönyvkiadó által kibocsátott könyvek jegyzékét.

133 Az elemi iskolák részére kiadott tankönyvek között szerepeltek abc és olvasókönyvek, külön-külön az egyes felekezetek részére, ugyanígy „Első nyelvgyakorló és olvasókönyvek", továbbá „Az alattvalók kötelességei uralkodójuk iránt", német nyelvkönyvek, számtankönyvek. Hittankönyvet csak a római katolikus vallásúak részére adtak ki.

134 A többi felekezet maga adta ki hittankönyveit. A jegyzéken szerepeltek még segédkönyvek a tanítók számára. Néhány példa: „A fejszámolás módszertana számos gyakorlatfeladvánnyal a népiskolák I. osztályának számára az austriai császárságban", „A vasárnapi- és ünnepi evangéliumok magyarázata Iskolák számára", Mezőgaz22