Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)

Szalai Károly: Tolna megye földmunkás-szegényparaszti tömegeinek helyzete és mozgalmai a századforduló táján (1890-1907) • 183

A nyugalom azonban mégsem lehetett teljes, hiszen arról értesülünk, hogy az elöljáróság házait sürgősen biztosítani kellett tűzkár ellen, mert a letartóztatottak hozzátartozói „porrá égetéssel" fenyegették meg a község vezetőit.

84 Március 20-án beidézték a községházára a szabadon maradt népgyűlés-szervezőket. Zsarolás számba megy az az eljárás, mellyel a megfélemlítetteket rábírták egy kioktató hangú, szocializmus-gyalázó nyilatkozat aláírására. „Miután... mindannyian meggyőződtünk arról, hogy mi tévútra vagyunk a budapesti nagyságos és tekintetes urak által vezetve... kijelentjük, hogy ezentúl... a népbutítókat kerüljük és továbbra is rendes munkások maradunk" - hangzik az oktrojált nyilatkozat szövege.

85 Az események epilógusaként decemberben a szekszárdi törvényszék 58 földmunkást helyezett vád alá. A téli és tavaszi tömegmozgalmak hatására, de a korábbi évekre is visszatekintve a március végi alispáni időszaki jelentés átfogó képet adott a szocializmus megyebeli terjedéséről. Bevezetőben az önkormányzat első tisztviselője megállapította, hogy a szocialista tanok először a Duna menti falvakban terjedtek el - az ottani „félművelt néposztályok között". Felsorolta az SZDP által terjesztett sajtótermékeket is. A tanok befogadását elősegítette - olvashatjuk - „a vagyon nélküliek, pusztán fizikai munkájuk után élők megélhetési viszonyainak romlása is." A szocialista eszmékkel megismerkedő munkások a saját vágyaikkal és gondolataikkal kiegészített tanoknak új híveket igyekeztek keresni. Itt „különleges magyar szocializmussal" állunk szemben, „mely nem a magántulajdon eltörlésére, hanem annak elsajátítására gravitál" - állapította meg az alispán. A megyében a következő árnyalatokat vélte megkülönböztetni: a) a legszerényebb követelés a munkabér növelésére és a munkaidő csökkentésére irányul; b) mások az előbbi igényüket még a titkos választójog és az adócsökkentés kérésével is kiegészítik; c) még ezeken is túlmegy a közép- és nagybirtok felosztásának, valamint a közhivatalok részbeni megszüntetésének hangoztatása; d) végül minden árnyalatot felülmúlja az a követelés, mely „le az urakkal" jelszóba tömöríti programját. Az alispán kénytelen volt elismerni, hogy a megyében minden társadalmi osztályban, kunyhókban és palotákban a szocializmus képezte elsősorban a közbeszéd tárgyát. Adatai szerint a megye öt járásában (kivéve a völgységit) 22 községben (a községek negyedében) terjedtek a szocialista tanok, de hatásuk fenyegető mértéket csak Dunaföldváron ért el. A dunaföldvári zendülés ismertetése arra is kitért, hogy a helyiek a pártvezetőséggel szoros kapcsolatban álltak. A szocializmus terjedésének megakadályozására szolgáló intézkedések között elsőként említette az 1898. II. tc-t, továbbá kérte az ínségesek megsegítése céljából segélyező bizottságok alakítását, követelte a szocialista sajtó rendőri korlátozását, sürgette a közmunkákat, a csendőrlétszám felemelését és egy új őrs létesítését.

86 A törvényhatósági bizottság az előterjesztéseket megszavazta. Jegyzőkönyvileg sietett megörökíteni a dunaföldvári zendülés leverésében jeleskedő közegek dicséretét és az 1898. II. tc.-ért a földművelésügyi miniszternek küldendő elismerő feliratot.

87 d) Az osztályharcok lecsendesülése 1898 késő tavaszán és nyarán a tömegek osztályharca mérsékült, majd teljesen lecsendesedett. Az 1898. II. te. és a számos, a legelemibb szabadságjogok érvényesítését is lábbal tipró belügyminiszteri rendelet megtette hatását. A terror ellenére a dunaföldváriak és a paksiak megünnepelték május elsejét - a több ezer ember az általános választójog bevezetését követelte.

88 Miután a hatósági üldözések miatt a pártvezetőség kénytelen volt a Föld211