Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)

Glósz József: Az alsó- és középfokú oktatás története Tolna megyében az önkényuralom időszakában (1849-1867) • 5

iárás 12 3 4 tantermes iskola Szekszárdi 16 8 Földvári 18 4 Bonyhádi 37 5 Simontornyai 31 3 Összesen:* 102 20 , 2 4 1 * a dombóvári járás adatai hiányoznak. Az 1858. évi összesítés alapján kiszámítottuk, hogy egy iskolára átlagosan 1,3 tanterem jut. Az 1864-1865. évi országos statisztikai adatok alapján ugyanez az arányszám a római katolikus iskoláknál 1,6. Tehát a római katolikus iskolák megyei átlagban valamivel nagyobbak voltak, mint a többi felekezeté. Feltűnően magas a bonyhádi és simontornyai járás egytantermes iskoláinak száma, ami a járások aprófalvas jellegével is magyarázható. Növelte az egytantermes iskolák arányát az iskolák felekezeti szétaprózottsága, sőt Gyönkön a nyelvi és felekezeti elkülönülés miatt négy elemi iskola működött.

117 Ez a jelenség önmagában nem negatív, hiszen négy iskola legalább négy tantermet jelentett, míg egy közös iskola esetén egy Gyönk nagyságú községnek

118 aligha lett volna négy tanterme. Növelte az iskolák számát, hogy néhány nagyobb mezővárosban már külön leányiskola is létesült.

119 A jelenség negatívuma az, hogy ily módon a tantermekre bontás felekezetek és nem szerint történt, nem pedig korcsoportok szerint. A tanulócsoportok bontását száz tanuló fölött tartotta kívánatosnak a Systema, míg az abszolutizmus korabeli, már idézett rendelet maximálisan 160 tanulót, tervezett egy tanteremre. Ezek a mai mértékkel rendkívül magas számok is csupán a hatóságok által megfogalmazott célokat, nem a valóságot tükrözték. Cikón például 222 tanuló szorongott 1854-ben egy tanteremben.

120 A paksi reformátusoknál még 1867-ben is annyira kicsi volt az iskola, hogy 60-80 gyermek egyszerűen nem fért be a tanterembe, igy az idősebbek kénytelenek voltak idő előtt kimaradni az iskolából, hogy helyet adjanak a kisebbeknek.

121 A kérdésre az egy tanítóra jutó tanulók száma kapcsán még visszatérünk. Az oktatás tárgyi feltételeinek biztosításában fontos szerepe van az oktatás eszközeinek, az iskola felszereltségének. Az iskolák felszereltségéről a már idézett évi jelentések alapján alkothatunk képet, amelyek az iskolára költött összegeket ismertették.

123 Számos község vásárolt 1850-1859. között iskolapadokat. Néhány példa: Kajdacs 23, Szárazd 12, Kurd 22, Csibrák 16, bonyhádi izraelita iskola 18 pad. Vásároltak ruhafogasokat (Madocsa 5 db, Nagydorog 5 db), vizeskannát (Nagydorog 2 db), katedrát (Alsónyék) íróasztalt (Tamási evangélikus iskola, Fadd, Belac), támlás széket (Kisdorog). Berendezési tárgyak mellett tanszereket és szemléltető eszközöket is beszereztek. Legnagyobb számban táblákat vásároltak, s legkülönfélébb fajtából: táblákat állvánnyal, külön olvasó- és számolótáblákat, fali abc-ket, kisméretű fatáblákat számok és betűk írására. Vásároltak krétát, papírt, vásznat, szivacsot, Varasdon öt évre előre megvásárolták a szükséges íróeszközöket. Olyan igényesebb szemléltető eszközök, mint pld. térkép, tellurium, rovargyűjtemény, könyvtár csupán nagyobb iskoláknál voltak megtalálhatók, mint pl. Szekszárd, Hőgyész. A beszerzések költségeit általában a község illetve az egyházközség viselte. A kiadások között gyakran találkozunk tankönyvvásárlással. A bátaszéki iskola 96 db különféle tankönyvet vásárolt az 1854-1855-ös tanévre, Németkér ugyanakkor 13-at, Paks 73-at. 21