Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)

Szalai Károly: Tolna megye földmunkás-szegényparaszti tömegeinek helyzete és mozgalmai a századforduló táján (1890-1907) • 183

kimutatás is maradt ránk. Egy bikácsi kisparasztnak 8 kat. hold és 1100 D-öles földje után 23 féle adót kellett fizetnie - összesen 69 forint értékben.

18 Az adóterheket sok egyéb mellett még elviselhetetlenebbé tette az ésszerűtlen extenzív gazdálkodás is. Sokszor a kevés termés még a befektetett munkát sem adta vissza. Helyenként a szegényparaszt osztozott a vagyontalan napszámos sorsában, esetenként a nagyobb adóteher végleg kilátástalanná tette sorsát. Előállt a képlet: a kistermelő kettős értelemben is szabaddá vált, árverésen megszabadult a földjétől és szabadon árulhatta proletárerejét a munkapiacon. a) Gazdagparasztság (30-200 kat. hold.) Ez a réteg a falusi kapitalista vállalkozók rétege. Alkalomadtán saját gazdaságukban is végeztek fizikai munkát jövedelmük döntő része azonban idegen munkaerő kizsákmányolásából származott. Gazdasági erejüket mutatja, hogy 1910-ben miközben számuk az öszszes paraszti gazdaság (0-200 kat. holdas kategória) 4,4%-át tette ki, birtokukban volt az összes paraszti földterület 1/4-e, a paraszti állatállománynak pedig 1/5-e. A tipikus gazdagparaszti birtok nagyságát 49,6 kat. holdnak talajuk. A gazdagparasztok gépesítettségét jellemezte, hogy a parasztság kezén lévő vetőgépek 65, cséplőszekrények 45, és a vasekék 18%-ával rendelkeztek.

19 Földdel, termelői eszközökkel átlagon felüli ellátásuk - kiegészülve az állandó olcsó bérmunkával - rendszeresen bővített újratermelésre tette alkalmassá őket. Különösen a gyümölcs-, szőlőtermelésben és a szarvasmarha-tenyésztésben jártak elöl. A mezőgazdasági válság utolsó évtizedében a különböző okok miatt földjét vesztő szegényparasztok és középbirtokosok vagyona elsősorban az ő kezükbe került.

20 „Mert föld volt az isten, a föld vásárlása pedig ekkor lendült fel a kivándorlások miatt", olvashatjuk egy helytörténeti monográfiában.

21 b) Középpparasztság (10-30 kat. hold) Azok a parasztbirtokosok tartoznak ide, akik akkora földterülettel rendelkeztek, amelynek megművelése szinte kizárólag családi erővel történt. Jövedelmük legtöbbször csak az önfenntartásra volt elegendő. Belterjes gazdálkodás esetén földjük megművelésében időnként, főleg napszámos munkaerőt is igénybe vettek. 1910-ben a megye összes paraszti birtokosainak 21%-át kitevő középparasztok az összes paraszti földterület 40%-át tartották kezükben. Az átlagos birtokterület 15,43 kat. hold volt.

22 Részesedési arányuk csakúgy, mit a gazdagparasztoké a völgységi járásban volt a legkedvezőbb. A zömében 80-90%-ban - német telepes leszármazottak az örökölt jó telki állomány és termelési szakértelem mellett az úgynevezett törzsöröklési rendszerre is igyekeztek megtartani birtokaik nagyságát. Sárköz magyar birtokos parasztsága pedig az egykézéssel kívánta elkerülni az „egyenlő osztály", vagyis a birtok több örökös közti felosztás gyakorlatát. Ez az a réteg, - amely a kisparasztokhoz hasonlóan a tejszövetkezetekből eredő jövedelmét, gyermekeinek élelmezésének rovására földvásárlásra fordította. így érthető, hogy a birtokos parasztság egy emberként mozdult meg arra a hírre, hogy parcellázzák Tolnán a volt 11 ezer holdas Draschke birtokot.

23 A parasztemberek azonban csak elvétve kalkuláltak, amikor földet vettek, hisz egymást is inkább a föld után becsülték. „Hallgatott szívére, apáinak szokásaira, felcsigázott reményeire, a rábeszélő szóra és fizet, fizet..." írja Leopold Lajos.

24 Míg a nagybirtokosok és az értelmiségi elit a kaszinóba, addig a vagyonosabb paraszti réteg a különböző polgári olvasókörökbe, egyletekbe, katolikus körökbe, legényegyletekbe - az 1900-as évek elejétől pedig a szocialistaellenes gazdakörökbe tömörültek. A módosabb parasztság és az „úri" körök között fellelhető ún. kaputos-kabátos ellentét általánosságban a birtokszerzést és az árutermelést akadályozta, de kifejezte a munkaerőgondokkal küszködő gazdarétegek elégedet189