Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)

Szalai Károly: Tolna megye földmunkás-szegényparaszti tömegeinek helyzete és mozgalmai a századforduló táján (1890-1907) • 183

Szálai Károly: Tolna megye földmunkás-szegényparaszti tömegeinek helyzete és mozgalmai a századfordulón (1890-1907) /. A MEZŐGAZDASÁG TŐKÉS FEJLŐDÉSE Ahhoz, hogy feltárjuk megyénk korabeli földmunkás- és szegényparaszt-mozgalmainak indítékait, ismernünk kell a kort - s ha vázlatosan is-, meg kell világítanunk az adott termelési viszonyokat, miközben kimutatjuk azokat a helyi sajátosságokat, melyek mint az egész részei magukban hordozzák az országos állapotokat, ugyanakkor el is térnek tőle. Az 1849-es szabadságharc leverése ellenére a tőkés fejlődés megindult a mezőgazdaságban, ha fékezetten, korlátok közé szorítva is. Egyelőre az 1853-as úrbéri pátens nem ment tovább a márciusi törvényeken. Az ország földterületének 53%-a a nagybirtokosok kezén maradt.

1 Az ötvenes évekből hiányoznak a Tolna megyei adatok, de Fényes Elek nyomán tudjuk, hogy a megyében 1848 előtt a parasztság a szántó 50%-át, a rétek 58%-át, a birtokállomány 28%-át tartotta kezében.

2 A tőkés fejlődés kedvező feltételei csak lassan bontakoztak ki. A földbirtokosok nyomasztó hitelhiányán az elveszített úrbériségért az 1853-ban elrendelt földtehermentesítés enyhített valamelyest. Ezen a címen összesen 6,4 millió forinthoz jutottak a megyei urak.

3 Fellendült a hitelélet is. Míg 1847-ben a megye egyetlen (az ország egyik első) pénzintézete, a Szekszárdi Takarékpénztár 104 500 forint jelzálogkölcsönt nyújtott ügyfeleinek, addig ez az összeg 1866-ra 2,5-szeresére emelkedett.

4 A dzsentri származású Daróczy Aladár szerint a változás egyrészt segítette a nagybirtok modernizálását, illetve lehetővé tette a telkes parasztság gyors vagyongyűjtését, másrészt viszont - a nemesi középosztály a „létkérdések óriási problémái elé állította.'

6 A tőkeszegény, robotot nélkülöző középbirtok a ledolgozási rendszer életre hívásával igyekezett a helyzetén javítani. Előzetes juttatások fejében a parasztokkal dolgoztatta meg földjét. Az 50-es és 60-as években folyó birtokrendezések kapcsán a határok tagosítását is elkezdték. Ha a földesurak összesítették is földjeiket, a parasztok maguk között nem biztos, hogy tagosítottak. PL: Madocsán a földesúr, Dunaföldváron pedig az Egyetemi Alap tagosított, a volt telkesek azonban elzárkóztak tőle.

6

1858-ban Dunaföldváron a 19 900 kat. hold föld 12 993 birtokparcellára oszlott. Ilyen körülmények között a termelőerők megbénultak. Az 1894. évi XII. te. nyomán Tolna megyében a községek 3/4 részében mondták ki a szabad gazdálkodásra való áttérést. A Tolna megyei Gazdasági Egyesület 1907-ben, a törvénycikk revíziója kapcsán úgy találta, hogy a szabad gazdálkodásra való áttérés - a 6 eszményi s még további két községet kivéve - indokolatlan volt. „A végső eredmény - mondta ki a határozat -, hogy a birtokosság áttért a szabad gazdálkodásra és gazdálkodik továbbra is úgy, ahogy tud, nyomásos rendszerben, csakhogy rendszertelenül.'" 183