Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)

Szenczi László: A közoktatás fejlődése Tolna megyében 1868-1900 között • 55

„... hogy azon nehéz viszonyok közt létesült s nagyobb részt a megélhetés legszűkebb korlátai közé szorított szegény földművelök, sílányán javadalmazott tanítók és lelkészek általa legönzetlenebb hazafisággal s mindig a kor igényeinek lehetőleg megfelelő színvonalon tartottfelekezeti intézetnek, az ismeretek terjesztése, a hazafias szellem fejlesztése a magyar állam eszméjének megerősítése körül kifejtett áldásos szolgálataiért teljes ünnepélyességgel tanúsítsa a vármegye közönségének őszinte elismerését; az ezredévi hála csakugyan méltó alkalom annak feltüntetésére, hogy a vármegyénk németajkúak által lakott vidékein működő algimnázium a közművelődésnek szerény lobogó mécsese volt, melynek tiszta fényéből a legborúsabb korszakban is a szabadság világossága s a honszerelemnek melege áradt szét." Az állam 1896-ban vállalta szerződésben, hogy két tanári állást rendszeres államsegélylyel fedez. A tandíjak 10%-át szegény sorsúak jutalmazására fordították, valláskülönbség nélkül.

243 1896. évben Gyalog István igazgató jelentést tesz a dunántúli evangélikus egyházkerületnek az iskola munkájáról. Hangsúlyozza, hogy „a fenntartó hatóság erélyesen törekszik arra, hogy iskoláját mindenben az állami iskolák színvonalára emelje. "E cél elérése érdekében a kormánytól és a törvényhatóságtól jelentős támogatást kap az iskola. A VKM 4000 frt-tal segélyezte az intézetet, Tolna megye pedig 100 000 korona alapítványt bocsátott az iskola rendelkezésére. A fenntartó hatóság a 6. tanári állás szervezését biztosította. így a bonyhádi algimnázium tanárainak évi fizetését 1200,1400,1600 frt. törzsfizetésben, 200 frt. lakáspénzben és 100 frt-os ötödéves pótlékban állapították meg. A tornatanár díjazására heti óránként 50 frt-ot, dologi kiadásokra pedig 1150 frt-ot irányzott elő. A tanárok a nyugdíjintézet tagjai.

244 A tanári fizetések rendezésével sikerült az iskolának állandó tanerőket biztosítani. A kapott államsegéllyel pedig felszerelését a kor színvonalára emelte. Az iskola fejlődését mutatja a tanulólétszám alakulása: 1870-71. tanévben 102 tanuló, 1877-78. tanévben 158 tanuló, 1880-81. tanévben és ettől kezdve átmenetileg 110 körüli a létszám, 1889-90. tanévben 150 tanuló, 1895-96. tanévben 200 tanuló. Az iskolába 1870-1895 közötti időszakban 3334 tanuló járt, ebből az első ízben beiratkozott 1413 volt. Ez utóbbi létszámból 1032 magyar, 356 német, 19 szerb és 6 olasz anyanyelvű. A tanulók 17,4%-a (246) az iparos osztályból", 11,7%-a (166) pedig a „földműves osztályból" került az iskolába. E 25 év alatt az iskolába járt tanulók vallás szerinti megoszlása is megerősíti az imént mondottakat, nevezetesen azt, hogy az iskola mindig felekezeti különbség nélkül vette fel a tanulókat.

245 evangélikus 1203 római katolikus 1268 református 453 izraelita 380 görögkeleti 30 összesen 3334 A község magáénak érezte az iskolát. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az a tény, hogy a magánházaknál elhelyezett, vagy az utcán közlekedő gimnáziumi tanulókat szinte az egész község szemmel tartotta, fegyelmezetlenségeikről az iskolát azonnal tájékoztatta.

246 A fejlődést a könyvtári állomány gyarapodása is jelzi. Az 1874-ben alakult könyvtárnak az alapját az esperesség tanítóinak 205 kötetet számláló könyvtára képezte. Az iskola barátai gyarapították az állományt. 1891-ben Újlaki Kálmán tanár mintegy 600 műből álló 130