Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)

Szenczi László: A közoktatás fejlődése Tolna megyében 1868-1900 között • 55

könyvtárát az iskolára hagyományozta. A könyvtárra jelentős összegeket fordított a fenntartó hatóság is pl. 1903/904-ben 500 koronát. A könyvtár rendkívül gazdag anyagát tükrözi az 1903/904. tanévi kimutatás, melyet a 48. sz. táblázatban foglaltunk ősze.

247 Az iskola belső életében is lényeges változások következtek be az állammal kötött szerződések nyomán. Wlassics Gyula közoktatásügyi miniszter az 1879-ben megállapított s az állami középiskolák számára kötelező tantervet revízió alá vette és az új tantervet az 1899/900. tanévre felmenő rendszerrel életbe is léptette. A miniszter kötelezővé tette a játékdélutánok szervezését. Az iskola tovább gyarapodott, fejlődött. A tanintézet jól működött, az 1895-ben létesített ifjúsági segítőegyesület tankönyvekkel segélyezte a rászorulókat, a fürdési és gyógyszertári, orvosi kiadásaikat is fedezte. A tandíjak 10%-át a szegény sorsú tanulók jutalmazására fordították. A gimnázium e küzdelmes 30 esztendeje példa lehet az utókor számára, hogyan lehet áldozatkészséggel, társadalmi összefogással szolgálni a szellemi felemelkedés ügyét, mindig az újra, a jobbra törekvéssel a haladás élvonalában igyekezve segíteni a szegénysorsúak szellemi fejlődését. Különösen példamutató az az áldozatkészség, mellyel híveinek filléreiből fenntartott lutheránus iskola az egyetemes nemzeti közügyet szolgálta azáltal, hogy felekezeti jellegre való tekintet nélkül befogadta a környék tanulóit. Méltán érdemelte meg az ezredfordulón az állam által nyújtott segítő kezet. A gyönki ref. gimnázium működése A gyönki ref. gimnázium a Külső Somogyi Egyházmegye helvétiai vallású „centrális iskolájáéként 1806-ban alakult Nagy-Székelyben és 1813-ban került át Gyönkre.

248 A kiegyezéskor már több mint 60 éves múltra tekinthet vissza. A küzdelmes évtizedek idején is - bár nagy anyagi erőfeszítések árán - fenntartotta magát, s ha gyakran szegényes körülmények között is, de betöltötte nemes hivatását. A község ragaszkodott iskolájához, jelentős a gyönki diákok száma. Különösen nagy ez a ragaszkodás az ezredforduló táján, amikor folyik az erőteljes harc a megyében a főgimnáziumi státus elnyeréséért, amit végül is Szekszárd kap meg. Gyönknek ez csak 1945 után sikerül. A tanulók illetőség szerinti megoszlását bemutató 49. sz. táblázat

249 adatai mutatják, hogy a helybelieken kívül sok Tolna megyei és más megyebeli kisdiákot is felvett az iskola, főleg a szekszárdi gimnázium megnyitása után. A kiegyezés utáni 30 év statisztikai adatai (50. sz. táblázat)

250 azt bizonyítják, hogy az iskola felekezeti hovatartozásra való tekintet nélkül vette fel a tanulókat. Jelentős számban tanultak az iskola falai között római katolikus és zsidó vallású tanulók is. A tanulók között szép számmal akadtak német anyanyelvűek is, de nem a nemzetiségi arányuknak megfelelően. Az 51. sz. és 52. sz. táblázatokból

251 az is megfigyelhető, hogy a század vége felé mindinkább a tisztviselők és egyéb értelmiség (pap, tanár, tanító, mérnök, ügyvéd stb.) gyermekeinek az iskolája lesz a gimnázium( 1897-ben az arányuk már 50%), az őstermelők gyermekeinek száma szinte negyedrészére csökken. A kifejezetten munkás és alkalmazott származású tanulók száma igen csekély, míg a kisbirtokosok, a bérlő, a kisiparos, a kiskereskedő, a szatócs szülők között szép számmal akadtak szegényebbek, is, akiknek gyermekei bizony rászorultak a segélyezésre. E célt szolgálták a különféle alapítványok: - Styrum-Lymburg-féle ösztöndíjból évenként 2-3 tanuló kapott 100 frt., illetve 50 frt. összegű ösztöndíjat. - A Szelle-alapítványból 4 tanuló 15-20 frt. összegű, - A Vizsolyi alapítvány kamatából 1 tanuló 15 frt. összegű, - A Menyei Bertók Anna alapítványból egy tanuló kb. 15 frt. összegű, - Az össszegyűjtött konviktusi pénzből 3 tanuló 4-6 frt. összegű segélyt kapott évente. 131