Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)

Szenczi László: A közoktatás fejlődése Tolna megyében 1868-1900 között • 55

céljára szükséges tantermeket javíttattak, lakást építettek két tanár számára, a fenntartó egyházi hatóság és az adakozók ellátták anyagiakkal az iskolát és a tornateret tornaszerekkel, a tápintézet anyagi gondjai megoldódtak, jól szolgálta a szegény tanulók élelmezését. A tanárok fizetése 10 év alatt a duplájára (1000 frt-ra) emelkedett. A tanári testület hűséggel végrehajtotta az egyházi rendelkezéseket, de nem zárkózott el semmiféle újítástól, amelyeket a VKM hozott az állami iskolákban. A tanítás alapja az úgynevezett ácsai terv volt, amit kiegészítettek a Pauer-féle tanterv útmutatásaival. A tanulóifjúságot figyelemmel kísérték játékaikban, tanórák alatt, tornaórákon. Órák után az árnyas kertben sétált tanár és tanítvány. A fegyelmi esetekben az 1872-es rendtartás szerint jártak el. Ez megengedte az elzárást és a vesszőzést is, de a tanári kar a nyolcvanas évek felé mindinkább igyekezett „a szelídebb bánásmód" meghonosításával. Irányadóul szolgált e tekintetben a Trefort miniszter által 1875-ben kiadott „Rendtartás". Osztálynaplót csak 1880-tól használtak, amelybe a hanyagokat, figyelmetleneket és a „csintalan pajkosságot" elkövetőket jegyezték be, hogy az összes ott tanító tanár tudjon magaviseletéről és szorgalmáról. Havonta voltak tanári értekezletek, de rendszeres módszertani megbeszéléseket nem tartottak. A tanulók előmenetelének ösztönzésére alkalmazták félévenként az érdemsorozat szerinti ültetést. A tanulóifjúságot lakásaikon meglátogatták, gondjaik felől érdeklődtek, a gyengébbeknek segítséget nyújtottak. Az igazgatói teendőket 1876-tól 3-3 éven át látta el az éppen sorra következő tanár. A közvetlen teendők elvégzésére, irányítására iskolai kisbizottságot hoztak létre a nagybizottmány határozatainak végrehajtására. Ennek tagjai helybeliek és közvetlen környékbeliek voltak. 1877-ig majdnem minden ev. iskolának saját szabályzatai voltak, melyek sokszor lényegesen eltértek egymástól. Ebben az időben találjuk első nyomát annak, hogy az egyetemes tanügyi bizottság intézkedései eljutnak a tanári karhoz. Ez az első lépés az egyöntetű eljárás megvalósítására. Az 1877. február 12-i értekezlet jegyzőkönyvéből kitűnik, hogy az iskola végrehajtotta a tanügyi bizottságnak az osztályzási jegyekre vonatkozó utasításait és életbe léptette azon osztályozási jegyeket, amelyeket a VKM 1877-es rendeletével a felügyelete alá tartozó középiskoláknál elrendelt. Ekkor tesznek említést először a módszeres értekezletről is. Hogy a VKM erre vonatkozó rendelkezése megvalósult-e, arra vonatkozóan nincs semmiféle feljegyzés. A szertárak fejlesztését ajándékokból és a tanulók hozzájárulásaiból (IV. o. tanulók 1897-ig l-l frt-ot fizettek a kémiai szerekre) fedezték nagyrészt. Az első ösztöndíjat 1878. évben tette a nagyszokolyi lelkész, Balogh Imre. A dunaföldvári apát (volt bonyhádi rk. plébános) pedig jutalomdíjakat tűzött ki 1877-től kezdve. Létrejön a tanári nyugdíjalap is, a tanulók évenként l-l frt-tal járulnak hozzá. A közoktatás terén bekövetkező mélyreható változások az iskolát is érintik. Trefort 1879-ben új tantervet dolgoztatott ki, mely az állami és rk. iskolákban 1880-ban életbe is lépett. A tanári kar hamarosan „átlátta az eddigi tanítási anyag átrendezését" és sürgette az ácsai tanterv lényeges átalakítását. Az 1883. évi középiskolai törvény az állam számára biztosította a felügyeleti jogot minden középiskola felett, ugyanakkor segélyezésre is lehetőséget nyújtott az anyagi gondokkal küszködő egyházi iskolák esetében. Az ev. egyház vezetői, az egyházmegye lelkészei a protestáns egyház autonómiáját veszélyeztető támadást láttak a törvényben és mély aggodalom szállta meg az államsegélynek mégcsak hallatára is. Hiába bizonygatta Gyönkön 1883. július havában Fördős Vilmos egyházmegyei főjegyző, hogy az államsegély elfogadása nem kegyelemkenyér a feláldozott jogokért, hanem olyan segély, melyeket az autonóm felekezetek azokért a nagy áldozatokért kapnak, melyekkel századokon át ily fontos állami érdeket elégítettek ki, amit méltán megérdemelnek s elfogadhatnak. A többség hajthatatlan maradt és elfogadta az iskolai nagybizottság azon javaslatát, mely szerint „az egy128