Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)

Szenczi László: A közoktatás fejlődése Tolna megyében 1868-1900 között • 55

gadom, hogy csak a poros iskola padjaiban ülve lehetne tanítani". így tanul meg a diák jól megkülönböztetni, önállóan helyesen ítélni, s akkor nemcsak hinne, hanem meggyőződése is volna, s ki is állna mellette.

239 A rajzra különös súlyt kell fektetni, mert nagyban növeli az alkotás örömét és a tanuló összpontosító képességét fejleszti. A planimetria és sztereometria valódi testeken magyarázandók el. Az arithmetika „egyhangú tantárgy, ha nincsenek a tanuló látókörének megfelelő dolgokhoz kötve.

mo Sok praktikus, kézzel fogható példával kell a matematika oktatását fűszerezni. A gimnasztikát, katonai gyakorlatokat, úszást, vívást, stb., testedzést különösen hangsúlyozza, mert a túlságosan sok ülés csökkenti a szervezet ellenállóképességét, s ijesztően figyelmeztet az, hogy „az idegesség napról-napra divatosabb baj lesz... az elmebajosok, az alkoholizmus, morphinizmus, cocainizmus, antipyrinismus stb. más ismusoknak megdöbbentő szaporodása". 6-8 órát követel hetenként a testedzésre. Nem ok nélkül kívánja a tornázást „a tantárgyak közé beékelni.

mi Az ábrándok csillaga letűnt. A tengerentúli verseny, a financiális körülmények egyre hangosabban követelnek egy hazai és modern nyelv-, irodalom, történet, földrajz, természettudomány és számtan stb. reális tárgyakra épített józan nevelést. Ezek a tudományok egy egészséges testi kifejlesztést biztosítanak, erős testű és erős akaratú, egészséges számítással és ítélőképességgel felruházott - nem szónokokat többé -, hanem a gyakorlat és tettek emberét nevelik. E gondolatokkal többségükben egyet is érthetünk, s haladónak tekintjük a tudós báró állásfoglalását. A szándéka mindenképpen helyes: megreformálni a gimnázium oktató-nevelőmunkáját, a kor színvonalára emelni, a polgáriasodás szolgálatába állítani. Mi a helyzet Tolna megyében a gimnáziumi oktatást illetően? A bonyhádi ev. gimnázium működése Az 1868-as Eötvös-törvény életbe lépésekor Tolna megyében két középiskola működött: a sárszentlőrinci ev. és a gyönki ref. algimnázium. Elsőként a Bonyhádra átkerült sárszentlőrinci evangélikus gimnáziumról szólunk. A bonyhádi ev. algimnázium 1806-ban indult Szentlőrincen, majd 1870. szeptember 6tól Bonyhádon folytatta oktató-nevelőmunkáját. A lőrinci iskolában 500 frt. évi fizetéssel díjazták a tanárokat, Bonyhádon Gombócz Miklós, Scherer Konrád és Lehr Albert tanároknak, akik az algimnáziumot új helyére is követték, 700 frt-ra emelték fizetésüket. A három rendes tanár mellé Weisner Boldizsár lelkészjelöltet alkalmazta az egyházmegye 400 frt. évi fizetéssel. Az igazgatásért semmiféle díjazás nem járt, a közös teherviselés érdekében az igazgatói állást „ambulatóriussá" tették oly módon, hogy minden évben más-más tanár foglalja el. Ez azonban nem vált be. Az első bonyhádi igazgató Gombócz Miklós volt. Az 1870-ben tartott ev. egyházmegyei gyűlés foglalkozott a tanulók testi nevelésének kérdésével is. 100 frt-ot utalt ki a legszükségesebb tanszerek beszerzésére, a tanítással pedig 200 frt. külön díjazás mellett Lehr Albert tanárt bízta meg. Mindenki tudta, hogy az algimnázium növendékei többségükben azokból az osztályokból kerülnek ki, akik az iskoláztatás terhét nem tudják viselni. Ezért Bonyhádon már az első tanévben (1870-71.) tápintézet („alumneum") is létrejött és 50 szegénysorsú gyermeknek biztosított ebédet és vacsorát 40 frt évi díjért. Az első évben ezt 47 tanuló vette igénybe. Az iskola indulási létszáma 102 volt, akik között egyaránt voltak ev., ref., rk. és izr. vallású tanulók, mert az iskola - dacára annak, hogy az ev. egyház tartotta fenn - felekezet nélkül vette fel a tanulókat Bonyhádról, a környező községekből és más megyékből. Az iskola igen jó társadalmi kapcsolatot épített ki, gyakran e kapcsolatokból adódó áldozatkészség tette lehetővé működését. Az iskola bonyhádi életének első tíz esztendeje szép eredményeket hozott. A tanítás 127