Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)

Szenczi László: A közoktatás fejlődése Tolna megyében 1868-1900 között • 55

nár vigyázott, hogy a növendékek pontosan, rendesen és tisztán jöjjenek iskolába. A nevelőtestület általában 10-16 értekezletet tartott tanévenként. Ebből 6 rendes, 4 módszertani és a szükség szerint rendkívüli értekezletek voltak. Ez utóbbiakat a magánvizsgákkal kapcsolatban tartották. A hanyag tanulók szülei több ízben is kaptak figyelmeztetést. Az 1899-900. tanévtől kezdve rendkívüli tárgyként latin nyelvet is oktatnak azok számára, akik gimnáziumban kívánják tanulmányaikat folytatni. Az oktatásért évi 20 korona külön tandíjat kellett fizetni. Önkéntes alapon a tanulók francia nyelvet is tanulhattak. A felügyeleti hatóság véleménye alapján az iskolában komoly munka folyt, a tanárok lelkiismerettel látták el feladataikat. Az elért eredményeikkel elégedett volt a szakmai felügyelet. A gimnáziumok működése Tolna megyében 1868 és 1900 között Az 1883: XXX. te. megjelenése előtt a középiskola kifejezés először az 1844: II. tc-kel kapcsolatban fordul elő a törvénytárban a középfokú oktatási intézetek megjelölésére. Az első középiskolai alaptörvényt követően a szakirodalom középiskolán gimnáziumot és reáliskolát ért. A gimnáziumok előzményei már a középkorig visszamenően megtalálhatók ugyan pedagógiai életünkben, de az elemi iskolától elkülönülő és a felsőfokú tanulmányok előkészítését szolgáló intézményről állami rendelkezés először csupán az 1777. évi Rátió Educationis-ban szerepel. A Rátió, amely megkísérelte országosan egységesebbé tenni az oktatás szervezetét, tartalmát, igazgatását, három nyelvészeti és két humanitási osztályból álló gimnáziumot rendelt el. A második Rátió 1806-ban hatosztályossá tette az iskolatípust. A legnagyobb átalakítást az 1849. évi Organisations Entwurf című birodalmi rendelet eredményezte. Ez vezette be a mintegy száz évig fennmaradó gyakorlatot, amelynek értelmében a gimnázium nyolcosztályos, mégpedig úgy, hogy a négyéves grammatikai és a kétéves humán tanfolyamokhoz az eredetileg felsőfokú tanulmányokra felkészítő kétéves filozófiai kurzus is csatlakozott. Az Entwurf honosította meg az érettségi vizsgát is. A tanügy állami vezetésének gondolatát érvényesíteni kívánó rendelkezés a birodalmi érdekeket képviselte, emiatt a magyar iskolázás terén nem örvendett nagy népszerűségnek, mégis előnyös hatást gyakorolt a középiskolák fejlődésére. Az 1861-1871 a kísérletezések 10 esztendeje. Legjelentősebb Eötvösnek a középiskolák reformjáról szóló törvényjavaslata, melyet viszont halála miatt a parlament már nem tárgyalt. Javaslatának időszerűségét az jellemzi legjobban, hogy az 1867-ben létező 164 középiskola közül mindössze 9 felett rendelkezett teljes joggal a VKM. Az intézetek többi része az egyházak, a szerzetesrendek és más közegek alá tartozott. Az iskolák, nemcsak a fenntartók szempontjából különböztek egymástól, hanem abban is, hogy jelentős részük (összesen 72) úgynevezett csonka gimnáziumként alakult négy vagy hat osztállyal. Egységes működésüket gátolta az oktatás tartalmának, a tantervi anyagnak, az iskolában alkalmazott módszereknek és nevelési céloknak a különbözősége is. Sokszor az egyes egyházi főhatóságok sem szabályozták egységesen a saját hatáskörükbe tartozó iskolák munkáját. Az autonóm felekezetek tanügye alapvetően különbözött a többiekétől. Az államhoz való viszonya olyan régi rendelkezésekben, szokásjogokban gyökerezett, melyek sokféleképpen voltak értelmezhetők, és rendszerint csak általános elvek hangoztatására szorítkoztak, nem pedig a végrehajtást egységesen szabályozó utasításokra. A felekezetek egymással is szemben álltak, nemcsak az állammal. A helyzet kuszasága, az iskolák feletti áttekinthetőség hiánya így súlyosan nehezedett a magyar kultuszkormányzatra, amely a népoktatási törvény kibocsátása után fontos feladatának vélte a középiskolák munkájának egyöntetűbbé tételét, színvonaluk emelését, magasabb fokú ellenőrzésüket az állam által.

228 122