Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)

Glósz József: Az alsó- és középfokú oktatás története Tolna megyében az önkényuralom időszakában (1849-1867) • 5

A TOLNA MEGYEI OKTATÁSÜGY SZERVEZETI FELÉPÍTÉSE Mivel az iskolák hagyományosan az egyházak irányítása alatt álltak, így a tanügy igazgatásának szervezete is lényegében az egyházak szervezeti felépítéséhez igazodott. Ezt a forradalom előtti időből örökölt rendszert az abszolutizmus sem változtatta meg, hiszen az oktatásban továbbra is az egyházakra kívánt támaszkodni. így csupán az irányítás világiállami vonalát szervezte át a fentiekben már ismertetett módon. Tolna megye tanügyének felekezeti felépítése a következő volt: a katolikus egyházközségek a pécsi püspökséghez tartoztak. Az egyes esperességek egyúttal tankerületet is képeztek, élén az esperessel, mint kerületi felügyelővel. A megyében hét római katolikus esperesség (tankerület) létezett: plébánia fiókegyház Bonyhád 7 5 Dombóvár 8 2 Értény 9 2 Dunafoldvár 6 6 Simontornya 8 5 Szekszárd 8 8 Völgység 11 6 A megye evangélikusai a dunántúli egyházkerülethez, ezen belül iskolai szempontból a Tolna-Baranya-somogyi tankerülethez (32 anya-, 37 fiókegyház) tartoztak. A reformátusok egy része a dunamelléki, másik része a dunántúli egyházkerülethez tartozott. A dunamellékiek a tolnai, a dunántúliak a mezőföldi tankerület irányítása alatt álltak. A megyében kis számban található görögkeleti vallásúak a budai püspökséghez, ezen belül a mohácsi tankerülethez tartoztak. Az izraelitáknál a közigazgatási megye képezte a tankerületet, 7 anya- és 3 fiókegyházzal. Itt jegyezzük meg, hogy egy 1863-as keltezésű irat tanúsága szerint addig a római katolikus papok gyakorolták a felügyeletet az izraelita iskolák felett. Ekkor a helytartótanács azt javasolta a megyének, hogy a megyében, mint tankerületben 2-3 izraelita tanfelügyelőt alkalmazzanak mmegfelelő fizetéssel. Az elképzelés szerint a fizetést a kerületbeli hitközségek folyósították volna. Az izraelita hitközségek azonban vagy nem tartották szükségesnek a tanfelügyelői állás létesítését, vagy nem voltak hajlandók hozzájárulni a költségek viseléséhez.

54 A költségek kérdése -jóllehet a tanfelügyelők egyházi személyek, és javadalmak birtokosaiként nem kaptak külön fizetést felügyelői munkájukért - más felekezeteknél is gondot okozott. A problémát itt az utazások költségeinek viselése jelentette. Több felügyelő saját költségén utazott a meglátogatott községekbe, így pl. a dunafoldvári, a hőgyészi és a tamási járásban. A tamási járásban a felügyelők lovai sem voltak felmentve a közmunka végzése alól. A jelentést felterjesztő hőgyészi főszolgabíró maga is méltánytalannak találta a dolgot, s megoldásul azt javasolta, hogy az egyes községek ingyen szállítsák az iskola-felügyelőt a következő községig. Kedvezőbb volt a református és evangélikus felügyelők helyzete, mivel a fenti javaslat náluk már eddig is gyakorlatban volt.

55 Az iskolák látogatásán kívül a felügyelőknek évi jelentés készítését is kötelességévé tették, amely számszerű kimutatásokat is tartalmazott a tankerület helyzetéről. A római katolikus esperesek készítették el a görög katolikus és izraelita iskolákról szóló jelentést is.

56 Az egyházi hierarchia iskolát közvetlenül irányító képviselője az illető község plébánosa volt, iskolaigazgatói minőségben. Mivel ő állt napi érintkezésben a tanítóval, tevékenysége meghatározó volt az iskolai munka szempontjából. Ezt a felismerést tükrözi az az 1858ban Bécsben kelt utasítás, amely a katolikus lelkipásztorok számára készült, meghatározva az elemi iskolákhoz fűződő viszonyokat.

57 A lelkész egyrészt vallásoktató, másrészt közvetlen felügyelője, elöljárója az iskolának. Mint vallásoktató a püspöki hatóság utasítása szerint 11