Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)

Glósz József: Az alsó- és középfokú oktatás története Tolna megyében az önkényuralom időszakában (1849-1867) • 5

végzi munkáját. Katekizmusra, templomi szokásokra, imádságokra tanítja a tanulókat, kötelezi őket a misére járásra. Az iskola igazgatójaként végrehajtatja az iskolára vonatkozó rendeleteket, ellenőrzi a tanító munkáját, vezeti a hivatalos iratokat, előmozdítja az iskolába járást, gondoskodik a szegény tanulók tankönyvellátásáról, a községi elöljárósággal és az iskola világi gondnokával egyetértésben kezeli az iskola alapítványi tőkéjét. Gondot visel arra, hogy a tanítók időben és mennyiségben pontosan megkapják járandóságukat, hogy az iskola el legyen látva tanszerekkel. Közvetít a tanítók egymásközti és a községbeliekkel fennálló vitáiban. Ő dönti el, mikor léphet egy tanuló felsőbb osztályba. Hatáskörébe tartozik minden olyan intézkedés, ami az oktató-nevelő munka céljait szolgálja. Ha hiányosságokat fedez fel a tanító munkájában, akkor a tanítót a tanulók távollétében rendreutasítja, ha életmódja nem megfelelő, azonnal figyelezteti. A figyelmeztetés először négyszemközt, majd a világi iskolai gondnok jelenlétében történik, s jelenti az ügyet a kerületi iskolai felügyelőnek. Ügyeljen arra, hogy a tanító a kántori teendőket rendben, illendően elvégezze, de sürgős eseteket kivéve ne vegye igénybe a tanítási idő alatt. A plébános felügyel a plébánia területén működő magániskolákra, ügyel arra, hogy ne keletkezzen zugiskola. A felsorolt feladatok a vasárnapi iskolával kapcsolatban is rá hárulnak. Hivatalához nem járul külső kényszerítő eszköz, de igénybe veheti a felettes hatóságok segítségét. Az utasítás óvja a lelkészeket az uralmi vágytól, a kíméletlen viselkedéstől, arra inti őket, hogy a tanítókat hivataluknak kijáró tisztelettel kezeljék. Adja meg a tiszteletet közvetlen elöljárójának, a kerületi felügyelőnek. A politikai hatóságnak együttműködéssel és tájékoztatással tartozik. Mint a hosszú felsorolásból kitűnik, a plébánosnak rendkívül széles hatásköre volt az iskola irányításában. Az iskola gazdasági ügyeitől a beiskolázásig, az oktatás tartalmi kérdéseiig, a tanító feletti ellenőrzésig mindenre kiterjedt. Ha az utasítás óvja a lelkészeket az uralmi vágytól, és a tanítók tiszteletben tartására inti őket, azt jó okkal teszi. Álljon itt egy idézet egy 1870. évi tanítói gyűlésből: „Kinek volt tehát szolgája a tanító, s legnagyobb részben még máig is az? Kinek másnak, mint a papnak?** E megállapításnak ellentmondani látszik, hogy a levéltári iratok között alig találni nyomát a pap és a tanító közötti rossz viszonynak. Oka az lehet, hogy a konfliktusokat elsősorban az egyházi hatóságok rendezték, valamint az, hogy a tanító nem látta tanácsosnak ujjat húzni a pappal. Az oktatásügy állami területi szervei 1848 előtt a tankerületi főigazgatóságok voltak. A szabadságharc bukása után ezeket felszámolták, s a kialakuló új polgári közigazgatás keretei között újjászervezték az oktatásügy állami szerveit is. Tolna megye korábban a győri tankerülethez tartozott. 1849-ben a csak rövid ideig létező tolnai polgári kerületbe (Tolna megyén kívül még két megye tartozott ide) az itteni összes tanintézet főigazgatójává főtisztelendő Sterne Frigyest nevezték ki. A kerületi főispán a megyefőnökhöz intézett utasításában támogatást kért a főigazgató számára „Miután a népneveléstől függ a jövendő biztosításának, és polgárosodásunk nem eléggé óhajtható fejlesztésének alapja."

59 A közigazgatás ismételt átszervezése után Sopron lett a dunántúli kerület, benne Tolna megye székhelye. Ide, a helytartósági osztályra küldik a kerületi iskolai felügyelők jelentéseiket az ellenőrző körutakon tapasztaltakról. A helytartósági osztály továbbította őket a megyefőnöknek, ő pedig az illetékes járási főszolgabírónak kivizsgálás és jelentéstétel végett. Az ügy visszafelé ugyanezt az utat járta be, így nem csoda, hogy lezárása néha évekig húzódott. A két közvetlen felettes hatóság, a kerületi iskolafelügyelő és a járási főbíró véleménye korántsem volt mindig összhangban. Az iskolafelügyelő az oktatás hiányosságait panaszolta fel, a főszolgabíró viszont a község anyagi erejének korlátaira hivatkozott. A két különböző megközelítési módban jól megfigyelhetők az eltérő prioritások.

60 Az ügyintézés nehézkességére, a felsőbb hatóságok ingerültségére, türelmetlenségére világítanak rá a helytartósági osztálynak a megyefőnökhöz intézett leiratai. A politikai hatóságokat és az iskolafelügyelőket az iskolák gondosabb felügyelésére szólította fel.

61 Szemére vetette a megyehatóságnak, hogy nem foglalkoztak eddig olyan ügybuzgalommal 12