Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)

Szenczi László: A közoktatás fejlődése Tolna megyében 1868-1900 között • 55

A kétségtelenül pozitív törekvések ellenére az „új iskolatípusnak" számos negatívuma volt, s mindezek az ipartörvény hiányosságaiból következtek. Nem állapították meg az iskolai előképzettség mértékét, mindössze csak a 12. életév betöltéséhez kötötték a tanoncszerződés megkötését. Az iskola 3 éves időtartama nem volt szinkronban a tanoncszerződés idejével. A tanoncok egy részével 4-5, másokkal 2-3 éves szerződést kötöttek az iparosok. A segédlevél megszerzéséhez nem volt szüséges az iskola erdményes elvégzése, elégtelen tanulmányi erdménnyel is felszabadíthatta tanoncát a mester. Az elméleti és gyakorlati oktatás teljesen elkülönült egymástól. A szakmai gyakorlat „oktatása" teljes egészében a mester privilégiuma volt. Az iskolai oktatás tervszerűségét és hatékonyságát, a tanítás eredményességét nagymértékben gátolta az, hogy a kisiparosok az év bármelyik napján felvehették a tanoncaikat, akik így csak megkésve kapcsolódhattak be az iskolai munkába. Megálllapíthatjuk, hogy a tanonciskolák létrehozásuk után mindvégig az oktatási rendszer perifériáján maradtak, s a 19. század végétől messze még az idő, amikor ez a sajátos iskoltípus beépülhet közoktatásunk egészébe, s valóban terjesztheti az ipari szakismereteket. Az igazi kibontakozás komoly akadályát képezte a dualista társadalmi rendszer osztály- és rétegelfogultsága, amely lenézte a fizikai és termelőmunkát, lebecsülte a gyakorlati képzést és túlértékelte a szellemi és adminisztratív tevékenységet.

158 Az ipar fejlődésével tovább romlott az elnyomott osztályok helyzete, kizsákmányolásuk fokozódott, emiatt elkeseredésük nőtt, ami gyakorta vezetett megmozdulásokhoz (bérharcok, sztrájkok). A súlyos, kibékíthetetlen és fokozódó ellentmondások a tanoncképzésben is jelentkeztek és növelték az oktatás gondjait. Egyre erőteljesebb hangsúllyal jelentkezett - éppen a tanoncoktatás eredményesebbé tétele érdekében - az egész tanoncképzés rendszerének megreformálása. Erre azonban csak a XX. században kerülhetett sor. Az új századnak kellett megoldania a jobb tárgyi és személyi feltételek megteremtését, az iskoláztatásba bevont tanulók számának emelését, az oktató-nevelő munka hatékonyságának lényeges javítását. A tanoncok helyzetének, képzésének gyökeres megváltoztatására azonban még csaknem egy fél évszázadot kellett várnia Tolna megyének is. A KÖZÉP- ÉS KÖZÉPFOKÚ ISKOLAI OKTATÁS TOLNA MEGYÉBEN 1868-1900 KÖZÖTT A polgári iskolák és a felső népiskolák kialakulása Tolna megyében és fejlődésük a századfordulóig Az 1868. évi XXXVIII. te. az elemi népiskola fölé kétféle iskolatípust szervezett:

159 1. A fiúk számára 3 évfolyamos, a lányok részére 2 évfolyamos felsőbb népiskolát, amelybe az elemi népiskola VI. osztályának elvégzése után lehetett lépni; 2. Az elemi népiskola IV. osztályára épülő polgári iskolát, amely a fiúknak hat, a leányoknak négy évfolyamú. E törvény a polgári iskola számára a következő tantárgyakat írta elő: ,,a) hit- és erkölcstan; b) anyanyelvi iránytan és irodalom; 104