Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)

Szenczi László: A közoktatás fejlődése Tolna megyében 1868-1900 között • 55

- az egyenesadó 2%-áig terjedő pótadó fizetéséből beszedett díjakat, - az államsegélyeket, melyeknek legalább a tizedrészét taneszközökre kellett fordítani. A javaslat hangsúlyozza az oktatószemélyzet műszaki, iparművészeti vagy kereskedelmi végzettségének szükségességét. A javasolt tanítási idő 10 hónap, hetente két munkanapon legalább négy óra általános ismeretek, vasárnaponként pedig 3 órában rajzoktatás (ez alól 19 szakmában felmentést ad). A segédek fakultatív oktatására is utal a tervezet.

154 Az alsófokú kereskedőiskolára vonatkozó javaslatok is születtek. Az alsófokú kereskedőiskola bizottsága Mehrwert Ferenc elnöklete alatt 1892. júliusában ülést tartott és megállapította, hogy az évet 19 forint 98 krajcár deficittel zárta. A hiány fedezetére az egyik bizottsági tag kamatmentes kölcsönt adott. A bizottság azt is megállapította, hogy az iskolaév I. felére 40 forintot kapott az iparhatóságtól, a második félévre viszont nem kapott semmit sem. Anyagiak hiányában ezért az iskolát 3 osztályúra fejleszteni nem tudják. Egyébként a tanulólétszám sem elegendő ehhez. Ezért az óraszámokat emelik meg heti 7-7 órára osztályonként, s esetleg a II. osztályt meg is bontják, az egyik osztályban pedig országos tanterv szerint tanítanak majd. A bizottság a segédek részére is tervezi szakmai elmélet oktatását.

155 A javaslatok megvalósulásáról a századfordulóig nincs tudomásunk. A tanoncoktatás összefoglaló értékelése Az 1867-es kiegyezés - bár ellentmondásosan -, de megnyitotta az utat a kapitalista fejlődés előtt Magyarországon. A Tolna megyei fejlődés az országostól elmaradt. A polgári államnak egyik célja volt a neki megfelelő iskolarendszer kiépítése. E célt szolgálták a korszak alapvető oktatási törvényei: az 1868. évi népoktatási, az 1876. évi tanügyigazgatási, az 1883. évi középiskolai, az 1884. évi tanoncoktatási és az 1891. évi óvodai törvények. Tolna megye közoktatásügye komoly fejlődést mutat 1868 és 1900 között. Jelentősen javult az óvodai ellátás (1900-ban 49%-os), kiszélesedett a népoktatás (1900-ban a tankötelezettség 91%-ban érvényesült), megnőttek a szegényparasztok és munkások gyermekei részére biztosított művelődési lehetőségek. Nehezen bár, de megindult az iparos és kereskedőtanoncok szervezett iskolai oktatása, szélesedett a gimnáziumi oktatás is, a polgárság számára létrejöttek a polgári iskolák.

156 Ugyanakkor az állami befolyás gyengesége miatt a lehetőségektől és a szükségletektől elmaradt a megye tanügyének fejlődése. Számos megoldatlan tanügyi probléma maradt még a századfordulón: az iskolák államosítása, a dolgozó osztályok gyermekeinek iskoláztatása, a népoktatás színvonalának emelése, a tanítóhiány megoldása stb. E problémák közé tartozott a tanoncoktatás gondjainak megoldása is. A polgári társadalom - mint láthattuk - az iparos- és kereskedőtanonc-képzésben az első erőfeszítéseket megtette. Az ellentmondásos kapitalista fejlődés erősen éreztette hatását, különösen Tolnában, ahol ez a fejlődés igen lassú volt. Ez kihatott az egész tanoncképzésre is. Mégis a tanonciskolák létrejötte, lassú fejlődésük egyértelműen pozitív lépést jelentettek a megye kapitalista fejlődésének útján, fejlődésük megfelelt a megye iparosodása mértékének. Ezt igazolja az 1899/900. tanévi országos adatokkal való összevetés is.

157 103