Tanulmányok Tolna megye történetéből 10. (Szekszárd, 1983)

Szilágyi Mihály: Az újratelepülő Tolna megye (1710-1720) • 33

3 tio. Korcsmárosoknak ezután minden akótul nem úgy mint eddigh adattatik 12 pénz, de úgy hogy kiéye (?) a Tized Korcsmárost állicson hozzá. 4 to. Mely magló göbék eczer megh Tizedeitettek, azután kinek miként van megh köll hadni, kinek kevés egyet, kinek több kettőt, kinek harmincigh, negyvenigh hármat, azon fölyül kinek több négyet, de továb nem, azután a többi tizedeltetik. 5. to. Migh én alá nem megyek, addigh Tisztartó szügségére az egész falu tartozzék huszonnégy öli fát és két öli szénát adnyi, jó idővel behordani, helyre raknyi, de midőn én álámenendek mind annyival ezekbül tartoznak mennyi nékem szükségemre kívántatik. 6 to. Ezen kívül jób Gazda másod, harmadmagával vagyon, az ollyan tartozzék esztendőnként nyolcz napot szolgálni, kik penigh középszerént magokat bírják 6 napot, kik szegényebben éppen az olyaténok eöt napot, az mely embernek ámbár edgy fia kettő légyen is, szegénséggel légyen, az olyan sem tartozik eöt napnál többet szolgálni, mely eöszvegy Asszonyoknak penigh valamely örökségecskejek vagyon, az olyténok is három napot szolgálni tartoznak, mely dologh nekik illendő. 7 mo. Én is ezen Punctumoknak Continentiájában megtartván eőket eők is tartoznak mindennemű szófogadással, engedelmességgel magamhoz és távul létemben Tisztartomhoz lennyi, mint Jobbágyoknak illik, melynek nagyobb bizonságára attam ezen szokot pöcsétemmel és kezem írásommal megh erősetetet levelemet melynek ereye Kilenczed megh engedésével, mind az ideigh tartozzék, meddigh eök magukat mint illik magok Földes Urokhoz engedelmes, és feyet haitó Jobbágyoknak mutattyák.'

m Eszterházy Pál a pincehelyiekkel kötött szerződésben már a XVIII. század legelején kilátásba helyezi a földesúri terhek növelését. „Ha az Isten az időket jobbra és békesség esebbre fordítja, úgy tartoznak az árendát jobbítania Gróf Styrum—Lymburg Miksa Simontornya lakóival, kik addig fegyveres szolgálattal adóztak, megállapodott abban, hogy nem tekinti őket jobbágyoknak, hanem olyan szabad városi polgároknak, akik napszámbérben eljárnak allodiális birtokaira dolgozni, ezenfelül — a juttatott földekért — minden háztól évi 6 forintot és lakója anyagi helyzetétől függően évi 5 nap igás vagy gyalog szolgálatot, a terményből kilencedet kért. A Simontornya és Dunaföldvár közti útszakaszon postaszolgálatot kellett teljesíteniük.

87 Végül vegyünk egy példát a németlakta Tevéiről. Dőry László földbirtokos özvegye 1721-ben szerződést kötött a falu népével. Egyebek közt azt a figyelemreméltó kitételt olvassuk a korabeli német dialektusban megírt szerződés 14. pontjában, hogy: „Bár a tevelieket az eddig teljesített szerződés álapján örökös jobbágyoknak lehetne tekinteni, mégis az uraság meghagyja nekik a szabadságot, hogy az előre bejelentett és kellően indokolt távozási szándékukat véghezvigyék, házaikat eladhassák, másutt letelepedjenek, amennyiben az urasággal már elszámoltak és adótartozásaikat elrendezték."

88 Adatunk világosan utal egy korábbi, talán soha meg nem írt, érvényes szerződésre, amelyet idővel mindkét fél jogi-gazdasági viszonyainak rendezése végett írásba kellett foglalni. 77