Tanulmányok Tolna megye történetéből 10. (Szekszárd, 1983)

Ambrus Attila: A termelőerők fejlődése Tolna megye iparában • 629

A helyzet az üzemek technikai fejlettsége tekintetében sem volt kedvező, mivel az a felszabadulás utáni képhez viszonyítva alig változott. Történt ugyan némi gépesítés — főleg a nagyobb üzemekben (pl. a Bonyhádi Zománcgyárban, a Bonyhádi Cipőgyárban, a Simontornyai Bőrgyárban) —, de a technikai színvonal lényegesen nem emelkedett. A termelési eszközök minőségi szintjének nem megfelelő voltára utal, hogy a villamos energia mellett jelentős a más energiafajtáik alkalmazása a gépek üzemeltetésénél. Például 1951 szeptemberében a Tolna megyei Malomipari Egyesülés 26 malma közül 17 villanymeghajtású, 4 gőzmeghajtású, 3 barnaszéntüzelésű. szívógázmotor-meghajtású, 2 pedig fatüzelésű szívógázmotor^meghajtású volt.

10 Az ipari szövetkezetek létrehozása Az ipari üzemek államosítása mellett az 1940-es évek végén fontos feladatként jelentkezett a kisipari szektorban dolgozók helyzetének javítása. EzJt főleg a (kisiparban foglalkoztatottaik nagy száma, a termelékenység alacsony foka és a nem kielégítő szociális ellátás indokolta. Tolna megyében 1955-ben 2839 önálló kisiparos tevékenykedett, amelyek közül 2111 fő tartozott az ipariba.

11 A kisiparosok jelentős rétege önerejéből csak igen nagy nehézségek között tudott önmaga és családja megélhetéséről gondoskodni. A kialakult nehéz helyzetből elsősorban a saját műhellyel, a folyamatos termeléshez szükséges anyagi feltételeikkel nem rendelkező kisiparosok számára kellett kivezető utat találni. Ennek a problémának a megoldását a szövetkezetek létrehozása jelentette. 1948 júliusában lépett érvénybe a 7830/1948. (VII. 24.) Korm. sz. rendelet, mely szerint „a kisipari szövetkezetek célja — a szövetkezeti törvény 2. §-ában foglalt általános célokon felül —, hogy a kisipar keretében (tagjai ipari tevékenységét közös anyagbeszerzéssel és -elosztással, a termeivények közös értékesítésével elősegítse, illetve a kisipar keretében ipari tevékenységet folytasson." Tolna megyében 1948-ban alakult meg az első ipari szövetkezet. A kezdeti lépések után a szövetkezeti mozgalom gyakorlatilag az öO^es évek elején bontakozott ki. 1951 végére 41, 1952 végére pedig 58 szövetkezetet alakítottak meg. Mi jellemezte a kisipari szövetkezetek termelőerőit ebben az időben? Két jellemző vonást lehet kiemelni. Az egyik sajátosságot a foglalkoztatottak igen alacsony létszáma jelentette. Az említett 41 szövetkezet taglétszáma 1000 fő körül mozgott, ami megközelítően 25 fős átlaglétszámnak felelt meg. Az egy évvel későbbi 58 szövetkezet taglétszáma 1860 fő fölé emelkedett, és ennek következtében az átlaglétszám meghaladta a 32 főt.

12 A foglalkoztatottak számát tekintve az állami iparba tartozó üzemek zöme is hasonló nagyságrendű volt. A kisipari szövetkezetek termelőerőinek másik vonása a termelés technikai oldalának elmaradottsága. A kisipari szövetkezetek alapjában véve a tagok által bevitt kisipari termelési eszközökkel kezdték meg működésüket. Ezek a termelési eszközök a kezdeti időszakban az esetek többségében alig haladták meg a kézi szerszámok körét. így a technikai felszereltség tekintetében a szövetkezetek elmaradtak a hasonló nagyságrendű ipari üzemek körétől, amelyek legalább minimális gépesítettséggel rendelkeztek. A szövetkezeti mozgalom kibontakozásával a megye iparában az állami tulajdon mellett létrejött a szocialista társadalmi tulajdon másik formája, a szövetkezeti tulajdon. A tulajdonviszonyok forradalmi átalakulásának e mozzanata elősegítette a termelőerők fejlődését, ami egyrészt megmutatkozott a taglétszám 632