Tanulmányok Tolna megye történetéből 10. (Szekszárd, 1983)

Ambrus Attila: A termelőerők fejlődése Tolna megye iparában • 629

hozásának elmaradása ütközött a lakosság érdekeivel, mivel azok az adott időszakban új munkalehetőségeik megteremtését követelték. Az ipar fejlesztéséhez szükséges feltételeket csak forradalmi átalakulás, a tőkés magántulajdon megszüntetése és a szocialista társadalmi tulajdon megteremtése biztosíthatta. A szocialista társadalmi tulajdon megteremtése az iparban két irányban történt: egyrészt a tőkés magántulajdonban lévő ipari termelési eszközök állami tulajdonba vétele útján, másrészt a kisiparosok tulajdonában lévő (termelési eszközök szövetkezeti tulajdoniba vétele útján. Államosítások az iparban Az iparban a termelési eszközök társadalmi tulajdonának létrehozása alapvetően államosítások útján történt. A részleges államosítások után 1948-ban került sor radikális államosításra. Ez év március 25-én mondták ki a 100-nál több munkást foglalkoztató üzemek államosítását.

6 Ezzel létrejött a megye iparában az állami szektor. Országosan az állami szektor 1948. április végén már az ipar — munkáslétszám alapján számított — 83 százalékát tette ki.

7 A tulajdonviszonyok forradalmi átalakulásának, s ezzel együtt a kizsákmányolás gyökeres felszámolásának következő állomása az 1949. évi 20. számú törvényerejű rendelet végrehajtása volt. Ennek alapján Tolna megyében állami tulajdonba kerültek a téglagyárak, a nagyobb malmok, a kendergyárak és más ipari üzemek. 1951 júniusában végül államosították a kisebb malmokat is. Az államosítások befejeztével a megye iparában döntővé vált az állami szektor. A tőkés (magántulajdon felszámolása, a szocialista társadalmi tulajdon megteremtése az iparban a tervszerű gazdálkodás alapján lehetővé tette a termelőerők fejlődésének, valamint a nemzetgazdasági érdekeknek a közvetlen kibontakozását. A tulajdonviszonyokban bekövetkezett nagy horderejű változások az I. hároméves tervidőszakban elősegítették a termelőeerők fejlődését a ímegye iparában. Bővült a foglalkoztatottak száma, nőtt az üzemnagyság. 19474>en még csak 16 üzem foglalkoztatott 20 főnél többet.

8 1951-ben viszont már 27 üzem tartozott ebbe a kategóriába. Erre az időre a 100 főnél többet foglalkoztató üzemek száma 9-re nőtt.

9 1. Sájmontornyai Bőrgyár 619 fő 2. Bonyhádi Cipőgyár 478 fő 3. Bonyhádi Zománcgyár 474 fő 4. Tolnai Selyemgyár 373 fő 5. Tolnai Textilgyár 278 fő 6. Dombóvári Fiatelítő Telep 264 fő 7. Tolnanémedi Kendergyár 179 fő 8. Dunaföldvári Kendergyár 173 fő 9. Dombóvári Lengyár 157 fő ÖSSZESEN 2995 fő A kisebb üzemekben dolgozókkal együtt a megye állami iparában foglalkoztatottak létszáma valamelyest meghaladta a 4000 főt. Ez azonban az összes ipari foglalkoztaltottnak még kis hányadát tette ki. Az üzemnagyság tekintetében pedig továbbra is a kisüzem volt a jellemző. 631