Tanulmányok Tolna megye történetéből 10. (Szekszárd, 1983)

Máté János: Tolna megye nagyüzemi mezőgazdasági termelőerőinek fejlődése • 599

Az elmúlt évtizedben jelentősen fejlődött a nagyüzemek magas képzettségű szakemberekkel való ellátottsága is. Az állami gazdaságokban dolgozó egyetemi, főiskolai végzettségű szakemberek száma az 1968 és 1980 közötti időszakban 2,9-szeresére, a termelőszövetkezetekben pedig 3,0-szorosára nőtt. E nagyarányú növekedés ellenére az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek magas képzettségű szakemberekkel való ellátottságának színvonalkülönbsége nem csökkent, hanem emelkedett. 1980-ban pl. az 1000 hektár termőterületre jutó egyetemi, főiskolai végzettségű szakemberek száma az állami gazdaságokban átlagosan 6,6, a termelőszövetkezetekben pedig 2,5 fő volt, az 1968. évi 2,3, illetve 0,9 fővel szemben. Jelentős fejlődés következett be ebben az időszakban a termelőszövetkezeti vezetők iskolai végzettségének és szakképesítésének színvonalában is. 1980 végén pl. a termelőszövetkezeti elnökök közül, az egyetemi és főiskolai végzettségűek aránya 48,5, a középiskolai végzettségűeké 42,5, a szaktanfolyamot végzetteké 4,5, a szakképzettséggel nem rendelkezőké ugyancsak 4,5 százalékot tett ki, míg 1968-ban ezek az arányok 18,9, 21,0, 35,5, illetve 24,6 százalékot képviseltek. Hasonló fejlődés ment végbe a termelőszövetkezetek egyéb vezető és irányító posztjain dolgozók felkészültségében is. A mezőgazdasági nagyüzemek termelőerői emberi tényezőinek imént vázolt fejlődése meghatározó szerepet játszott a nagyüzemi termelés és gazdálkodás terén a legutóbbi évtizedben elért eredményekben. További fejlesztése azonban a nagyüzemeik még magasabb szintű tevé^kenysége kibontakoztatásának elengedhetetlen feltételét és tartalékát képezi. A mezőgazdasági nagyüzemek termelési eszközeinek fejlődése. Az 1967. évet követő időszakban a termelési eszközök egyes elemeinek fejlődése meggyorsult, ami nagymértékben elősegítette a nagyüzemi gazdálkodásban rejlő lehetőségek egyre magasabb szintű kibontakoztatását. Az állami gazdaságok termőterülete ebben a szakaszban mintegy 1000, a termelőszövetkezeteké pedig 15 ezer hektárral nőtt. E növekedés a szántó, a legelő és erdő művelési ágban következett be, miközben az ültetvények területe csökkent. Rendkívül gyors ütemben fejlődött ebben a szakaszban a nagyüzemek állóeszköz-állománya. 1980-ban az állami gazdaságok állóeszközeinek bruttó értéke megközelítette a 3,5, a termelőszövetkezeteké pedig meghaladta a 6,5 milliárd forintot. A növekedés mértéke 1968-hoz képest az állami gazdaságokban 2,4-szeres, a termelőszövetkezetekben pedig 3,3-szoros volt. Az 1 hektár termőterületre jutó állóeszközérték 1980-ban az állami gazdaságokban 66 541, a termelőszövetkezetekben pedig 30 172 Ft volt. A növekedés mértéke 1968-hoz képest az állami gazdaságokban 2,4-szeres, a termelőszövetkezetekben pedig 3,0szoros. A nagyüzemek állóeszköz-állományán belül még dinamikusabban fejlődött a gépek és berendezések, illetve járművek értéke, amelyek a korszerű nagyüzemi mezőgazidaság elengedhetetlen tartozékát képezik. A gépek és berendezéseik értéke 1980-ban az állami gazdaságokban meghaladta a 937, a termelőszövetkezetekben pedig az 1766 millió forintot. A növekedés 1968-hoz képest az állami gazdaságokban 6,0, a termelőszövetkezetekben 6,4-szeres. Jelentősen haladt előre ebben a szakaszban a szállítás gépesítése is. A járművek értéke 1980-ban az állami gazdaságokban meghaladta a 369, a ter619