Tanulmányok Tolna megye történetéből 10. (Szekszárd, 1983)

Máté János: Tolna megye nagyüzemi mezőgazdasági termelőerőinek fejlődése • 599

is szembetűnő, hogy a termelőszövetkezetekben a nem nyugdíjas és járadékos tagok számának csökkenése az összes tagságénál lényegesen gyorsabb ütemű volt. Ennek oka, hogy a termelőszövetkezeti tagok — részben korösszetételüknél fogva, másrészt -a termelőszövetkezeti nyugdíjkorhatár leszállítása folytán — egyre nagyobb hányada vonul nyugállományba. 1960-ban még a termelőszövetkezeti nyugdíjasok száma 6019, 1970-ben 14 647, 1980-ban pedig már 15 782 fő volt, az összes tagság 17,3, 34,8, illetve 43,7 százaléka. A termelőszövetkezetekben fokozatosan csökkent az állandó és időszaki alkalmazottak száma is. 1967ben 2617, 1970-ben 1743, 1980-ban pedig már csak 879 állandó alkalmazottat foglalkoztattak. A csökkenés alapvetően arra vezethető vissza, hogy a termelőszövetkezeti tagok és a népgazdaság egyéb ágaiban, vagy a mezőgazdaság állami szektorában dolgozók között korábban meglévő nagyarányú szociális ellátási és jövedelmi különbségek lényegében megszűntek, illetve oly közel kerültek egymáshoz, ami indokolatlanná teszi az alkalmazotti státusz fenntartását. Ennek eredményeként a korábbi alkalmazottak egyre növekvő hányada lép a termelőszövetkezeti tagok sorába. Az időszaki dolgozók alkalmazását, a termelőszövetkezeti tagság, illetve családtagok egy részének a közös munkában való nem kellő aktivitása, illetve egyes munkacsúcsok alkalmával jelentkező többletmunkaigény indokolta. A korszerű gépesítés és technológiák, a kemizálás elterjedésével, a szövetkezeti tagság fokozódó aktivitásával, javuló munkaszervezéssel az időszaki alkalmazottak iránti igény is fokozatosan csökkent. A termelőszövetkezetek 1967-ben még 699, 1970-ben 500, 1980-ban pedig már csak 193 fő időszaki alkalmazottat foglalkoztattak. A nagyüzemekben foglalkoztatott munkaerő-létszámának csökkenése mellett, összetételében további lényeges minőségi javulás következett be az 1968-at követő években. Már az átszervezéskor is jelenlévő idős korosztályok jelentős része ugyanis időközben nyugállományba vonult, az akkor még fiatalabb korosztályokba tartozók és az újonnan belépettek és alkalmazottak szakmai összetétele pedig a nagyüzemi gazdálkodás követelményeinek irányába fejlődött. Szakmunkások Betanított munkások száma az év végén Év az állami a termelő- az állami a termelőgazdasá- szövet- gazdasá- szövetgokban kezetekben gokban kezetekben 1968 1330 2 397 1970 1 597 3 003 1975 1667 5 412 3 072 12 691 1980 2 439 6 346 2 230 9 168 Az állami gazdaságokban és termelőszövetkezetekben foglalkoztatott szakmunkás-ellátottság színvonala az elmúlt évtizedben jelentős mértékben fejlődött, bár a köztük lévő különbség még mindig lényeges. 1980-ban pl. az 1000 hektár termőterületre jutó szakmunkások száma az állami gazdaságokban 46,4 a termelőszövetkezetekben pedig 29,3 fő volt az 1968. évi 25,8, illetve 12,0 fővel szemben. A növekedés mértéke az állami gazdaságokban 1,8-szoros, a termelőszövetkezetekben pedig 2,4-szeres. 618