Tanulmányok Tolna megye történetéből 10. (Szekszárd, 1983)

Máté János: Tolna megye nagyüzemi mezőgazdasági termelőerőinek fejlődése • 599

Az állattenyésztés gépesítése ebben a szakaszban még — különösen a termelőszövetkezetekben — igen alacsony színvonalon mozgott és csak szórványosan fejlődött. Kezdeti lépései főleg a takarmány-előkészítésben, néhány korszerű tej ház építésében, a gépi fejés terjedésében, a gépi keltetésben mutatkoztak meg. A termelőszövetkezetek ugyanis ebben az időszakban a rendelkezésükre álló és az állattenyésztés fejlesztésére fordítható beruházási eszközök döntő többségét elsősorban a közös állomány elhelyezésére, a férőhelyek bővítésére használták fel, melyek gépesítése háttérbe szorult. Az állattenyésztés gépesítésének gyorsabb ütemű fejlesztésiére tehát csak későbbi években kerülhetett sor. Az 1962—1967 közötti években a mezőgazdasági nagyüzemekben jelentősen emelkedett a forgóeszközök — azon belül különösen gyors ütemben az ipari eredetűek — felhasználása. Ezzel tovább szélesedett a nagyüzemi mezőgazdaság iparosodásának folyamata, melynek keretében a termelőerők egyes elemeit már nemcsak a gépek helyettesítették, hanem sokféle vegyi anyag is (műtrágya, növényvédő és gyomirtó szerek, különböző állategészségügyi készítmények, fehérjedús koncentrátumok stb.) Ezek közül a műtrágya-felhasználást emelnénk ki, amely 1967-ben az állami gazdaságokban 52, a termelőszövetkezetekben pedig 106 százalékkal volt magasabb, mint 1962-ben. Az állami gazdaságok 1967-ben egy katasztrális hold szántóterületre átlagosan 450 kg, a termelőszövetkezetek pedig 318 kg műtrágyát használtak fel az 1962. évi 325, illetve 170 kg-mal szemben. Előrehaladt ezekben az években a vegyi anyagok felhasználásának gépesítése is, ami elősegítette alkalmazásuk gyors térhódítását. A korszerű agrotechnikai eljárások kockázatát rendszerint az állam vállalta magára. Az új eljárásokat ugyanis először az állami gazdaságokban próbálták ki, s eredményes alkalmazásuk és kellő tapasztalat birtokában átvehették őket a termelőszövetkezetek is. 1962—1967 között terjedtek el és szinte egyeduralkodóvá váltak a gépi betakarításra alkalmas nagyhozamú, elsősorban szovjet búzafajták, a kukoricatermesztésben pedig a sűrűbb növényszám, a hibridek termelése és számos egyéb korszerű agrotechnikai, technológiai eljárás is meghonosodott, amelyek lehetővé tették a nagyüzemi mezőgazdaság tevékenységének gyors ütemű fejlődéséit. A mezőgazdasági nagyüzemek termelésének fejlődése az 1961—1967. években A mezőgazdasági nagyüzemek termelőerőinek ezekben az években bekövetkezett fejlődése termelésük gyors ütemű növelésének lehetőségeit teremtette meg. Ennek nyomán ugyanis lehetővé vált a nagyüzemeik termelésének — ezen belül árutermelésének — olyan mérvű emelése, amely kisüzemi keretek között szinte elképzelhetetlen volt. A növénytermelésen belül különösen jelentős előrehaladás, következett be a két legnagyobb területen termelt növényféleség, a búza és a kukorica termelésében. A nagyüzemi gazdaságok pl. az 1961—67. években búzából mintegy 5 százalékkal kisebb területen 34 százalékkal több búzát termeltek, mint az; 1950—1960 közötti években. Kukoricából a megye mezőgazdasága ugyanebben az időszakban 4,8 százalékkal kisebb területről átlagosan 30 százalékkal nagyobb termésmennyiséget takarított be az 1950-es évek átlagánál. E nagyarányú termésnövekedés tehát egyértelműen a termésátlagok növekedéséből származott. 614