Tanulmányok Tolna megye történetéből 10. (Szekszárd, 1983)

Szenczi László: A népi demokrácia közoktatási rendszerének kialakítása Tolna megyében (1945-1948) • 501

Ugyanez az újság két hét múlva (1942. március 14.) közli Illyés Gyula szülőimegyéjének szóló első írását: „Mentsük meg elkallódó pusztai tehetségeinket!" címmel. „Amit nemzedékek elmulasztottak, azt akarja most néhány lelkes ember pótolni. Az ő sorukba állnék be én is ezzel a pár sorral." így szól a cikk bevezetője, majd így folytatja a cikkíró: „Annak a mozgalomnak az ügyét szeretném segíteni, amely a tehetséges, de szegény pusztai fiúk taníttatását tűzte ki célul." A mozgalom igazi célja Illyés szerint: „ ... a nép ajkainak megnyitása, a magyarság eddig néma tömegeinek megszólaltatása, befogadása a magyar szellem házába." Az író szívből üdvözli azokat a dombóváriakat, akik e mozgalmat most felkarolják. „Első alkalom — írja befejezésül —, hogy szűkebb szülőföldemnek írok. Boldog vagyok, hogy e sorokon át először is e mozgalom híveinek nyújthatok kezet. Fogadják baráti kézszorítással is, de úgy is, mintha maga a láthatatlan nép nyújtana hálás jobbot feléjük s mondana előre is köszönetet." E tehetségmentő mozgalom keretében néhány szegényparaszt vagy munkás származású fiatal valóban eljutott azokba a Tolna megyei gimnáziumokba is, albol 8—10-^szeres helyfoglalással az uralkodó osztály gyermekei valtak jelen. Ennek legszebb példáját éppen Dombóvár adta. Az Országos Magyar Falusi Tehetségmentés keretében a VKM tehetségvizsgáló bizottsága által beutalt tanulók száma az 1943/44. tanévben már elérte a 20 főt (11 Tolna, 6 Somogy, 2 Baranya és 1 Pest megyéből). E tanulók egyrészt magánházaiknál kaptak elhelyezést és az úgynevezett „Diákasztal" (keretében kedvezményes élikezést. Ez utóbbi akció dombóvári specialitás, az 1938/39. tanévtől kezdve működött. A gimnázium épületének alagsoréban reggel fél nyolctól este fél nyolcig tartózkodhattak a tanulók, tanáraikkal együtt étkeztek és tanári kísérettel vonultak esténként szálláshelyükre. Ennek az akciónak a célja az volt, hogy a szegényisorsú vidéki tanulókat megóvja a vonaton való bejárás káros következményeitől s otthont adjon a gyermekeknek, valamint nevelői segítséget. E tehetséges tanulók tanulmányi eredménye kiemelkedő volt: 8 kitűnő, 8 jeles, 4 jó. A társadalmi támogatás segélyezésben is megnyilvánul, összesen 5000 P évi segélyben. Említésre méltó, hogy e tanévben 7 ösztöndíjas tanulónak egy szabómester ingyen készítette el a ruháját.

128 A népi tehetségek felkarolására is a felszabadulás nyújtott igazi lehetőséget, mindenekelőtt a népi kollégiumok szervezésével. Az MKJP kezdeményezésére a baloldali pártok 1945-től szorgalmazták a munkás- és parasztgyerimekek továbbtanulását. Az MKP III. kongresszusa 1946ban megállapította, hogy a népi kollégiumok révén mindenütt lehetővé kell tenni, hogy valóban a dolgozó nép, a (munkások és parasztok gyermekei kerüljenek az iskolába, „mert tűrhetetlen, hogy a demokrácia első esztendejében a főiskolákat látogató munkás- és parasztfiatalok arányszáma kisebb lett, mint a Horthy-korszak idejében volt."

i29 A Magyar Belügyminisztérium Rajk László aláírásával 4747 szám. eln. jelzésű leiratot küld Tolna vármegye alispánjának 1946. július 15-én. Ebben a magyar értelmiségi fiatalság aggasztó helyzetére hívja íel a vármegye figyelmét, s leszögezi: „ ... a paraszti és munkásszármazású értelmiségi fiatálság arányszáma rosszabb a középiskolákban, egyetemeken és főiskolákon most a demokráciában, mint a Horthy-rendszer alatt. A parasztság és munkásság fiainak száma az isko557