Tanulmányok Tolna megye történetéből 10. (Szekszárd, 1983)

Szilágyi Mihály: Az újratelepülő Tolna megye (1710-1720) • 33

A falusi tanító is feláldozza szabad idejét, ha a görög pénzember megbízza szám­adásainak elkészítésével. „Éjszaka a görögnek adóslevelet másolok" — mondja a korabeli tanító Bródy Sándor A fejedelem című művében. A XVIII. század első felében kiadott árszabásokban a kereskedőkre vonatkozó szakaszok címszava: „Botos görögök limitatiója". 85 A szatmári béke megkötése (1711) után a bécsi udvari kamara sok ked­vezményt nyújt a bevándorolni szándékozó görögöknek. Az 1718. július 21-én megkötött pozsareváci béke megtoldja a kedvezményeket és biztosítja mind a török alattvalók magyarországi, mind a Habsburg alattvalók törökországi keres­kedését, amiből a török és görög kereskedők meggazdagodtak (kezükbe kaparin­tották a magyarországi kereskedelmi forgalom jelentős hányadát), viszont a le­vantei kereskedelem kiaknázása végett alakult osztrák vezetésű Keleti Társaság alig 20 év alatt tönkrement. Moszchopoliszban (ma: Moszkopolje) 1746-ban olyan könyvet adtak ki, amely ajánlása szerint A Magyarországon élő kereskedők használatára szól. Az egykor virágzó görög kultúrájú Moszchopolisz 1767 táján rablóbandáknak esett áldozatul, lakói kivándoroltak, sokuk Magyarországon keresett és talált megél­hetést. Később számosan meggazdagodva visszatértek és újból benépesítették szü­lővárosukat. Házaikon hosszú időn keresztül a Magyarországon elsajátított épí­tészeti stílus nyomai is láthatók voltak. Szent Miklós és Szent Borbála templo­mában a XVIII. századi donátorok magyar népviseletben vannak megfestve. 86 A már említett Kozáni és Moszchopolisz mellett Szervia, Sziatiszta és Szi­piszka város lakói kerültek Magyarországra a XVIII. század első felében. 87 Duna menti településeink közül Decs és öcsény görög kereskedői az 1708. május 12-én alakult kecskeméti görög kompániához csatlakoztak. Dunaföldvár és Simontor­nya görögsége — jelenlegi ismereteink szerint — a XVIII. század első felében különállt. (A dunaföldvári görögkeleti templom falai tövében ma is láthatók a XVIII. században eltemetett görög kereskedők jól olvasható görög feliratú sír­kövei.) Kezdetben, alighanem, azért nem találjuk görögjeinkét a kecskeméti kom­pánia soraiban, mert a rájuk jellemző mozgékonyság és sűrű helyváltoztatás kényszere ezt nem indokolta. Életelemük a vásározás. Hidvégről az andocsi bú­csúvásárba menet keresztülhaladtak a Tolna megyei Kánya falu melletti András­pusztán, ahol a kereskedőkaraván két görög utasa, Szabó Mihály és fivére György a puskájukkal babrálva véletlenül megsebesítették a somogyi születésű Salamon Hirschl zsidó kereskedő szolgáját. 88 Csak 1728-ban találkozunk elsőízben igazolhatóan is letelepült, állandó­sult görög lakosokkal, ezek egyikét Simontornyán vették számba, amikor meg­állapítják róla, hogy évi 30 forint jövedelme származik a földesúri jogosítvá­nyok bérletéből. A másikat Graecus Jovan Görögnek hívják, Bátaszéken keres­kedik 10 forintra taksált nyereséggel, amit kiegészít 3 kapás szőlőbirtokának j övedelmével. 89 A kecskeméti kompániához tartozó decsi és őcsényi görögök megtelepedé­sének időpontját még nem ismerjük. Az 1754. évi összeírás már egy megszilárdult állapotról árulkodik: Eszerint a következőket állapíthatjuk meg róluk: A föld­vári járásbeliek (Dunaföldvár kivételével) a kecskeméti kompániához tartoz­nak. Az országos összesítésben Tolna megye jegyzékében öt görög kereskedő, 1 társ és 2 legény van feltüntetve, akik közül a kecskeméti kompániához tartozott öcsényben Georgius Michael, aki 100 forint értékű áruval kereskedett, társat nem tartott. Decsen Joannes Anastasius Görögh egy-egy társsal és legénnyel vit­55

Next

/
Thumbnails
Contents