Tanulmányok Tolna megye történetéből 10. (Szekszárd, 1983)

Szilágyi Mihály: Az újratelepülő Tolna megye (1710-1720) • 33

te üzletét, amelyben mintegy 160 forint értékű árukészlet volt található. Egy másik görögnek ugyanitt volt egy boltja, feltehetőleg ez nem tartozott a kecskeméti kompániához; kb. 100 forint értékű árukészlettel kereskedik, amelyben számos török árut találni.

90 A görög kereskedők többsége jónak látta valamely magyarországi érdekvédelmi szervezethez való tartozást. Mint látjuk: őcsényben és Decsen a kecskeméti kompániához való tartozás ígér nyugalmat. Néhány évvel a török kiűzése után, amikor a magyar lakosság emlékezetében még frissen élt a török kor minden keserve, érthető, hogy bizalmatlansággal fogadták a török birodalomból érkező kereskedőket. A lakosság előítéletét híven tükrözi egy korabeli irat, amely az emberrablástól való félelemben fogant és óvatosságra inti a népet. Jól szemmel kell tartani a ki- és bejáró görög kereskedőket, meg kell számlálni, hogy hányan jöttek be a városba és hányan hagyják azt el. Ügyelni kell tehát, hogy a török birodalomból jött görög kereskedő „ .. .keresztény Asszony-Embert és Gyermeket magával ne vihessen .. ."

91 Míg Macedóniában a töröktől elszenvedett sanyargatások kovácsolták öszsze görögöt és cincárt, a diaszpórában élő magyarországi görögséget a kisebbség érzése és a közös érdek tömörítette kereskedelmi kompániákba. A kecskemétiek alapítószerződéséből idézünk néhány sort: „. . .elismerjük azt, hogy megegyeztünk és kompániát alakítottunk jórarosszra, hogy először is egyeségben éljünk egymással javunkra, és hogy útközben, bárhova megyünk, és eltörik egy szekér vagy — amitől Isten óvjon! — más bajban, ha valamelyikünk ott van és nem vár: ha pasa (=gazda), akkor fizessen 24 forintot és 12 botot üssenek rá . .. Aki úton elalszik, hat forintot adjon . . ,'

m Mi tette versenyképessé a görögöket? — Mindenekelőtt a magyar és a török kereskedők mozgását szabályozó államközi egyezmények. Ha a görög kereskedők a magyar határon lerótták a 3 százalékos vámot, akkor nemcsak Magyarországon, hanem az osztrák örökös tartományokban is megjelenhettek áruikkal, sőt a Német Birodalomból is hozhattak különféle nyugati termékeket (azok egy részét a tilalom ellenére, hazánkban el is adták), anélkül, hogy harmincadot vagy külön vámot fizettek volna. A hazai közönség vásárlói mivoltában szívesen látta a görög kereskedőket, mert ők egyrészt a Habsburg birodalomban meg nem termelhető és elő nem állítható élelmiszereket és kézművesipari termékeket, másrészt választékbővítést szolgáló keleti delikáteszeket (csemegéket) és illatszereket kínáltak. A széles áruskálából néhányat bemutatunk: mazsola, mandula, szentjánoskenyér, citrom, narancs, kávé, datolya, füge, olaj, török-mogyoró, rizs, tömjén, mirha, szappan, vitriol, basa-dohány, törökpipa, tapéta, len, taftselyem, szövet, pokróc, paplan, szőnyeg, ágyterítő, abaposztó, kordován, karmazsin, szattyánbőr, török-saru és egyebek.

93 A felsorolt áruk zöme szabad forgalmú, szabadáras cikk volt. Kivételt csupán az aba, a pokróc, a karmazsin és a szattyánbőr képezett, ezek árát ugyanis a vármegyék szabályozták.

94 Zsidók A megye nemzetiségi viszonyairól nyújtott vázlatos képhez hozzátartozik a pincehelyi és dombóvári zsidók felemlítése is. Őket, mint nemteleneket és megtűrteket a szokványos adóösszeírásokba nem vették föl, hanem csak külön felszólításra készített róluk adatszolgáltatást a vármegye (conscriptio diversae sortis 56