Tanulmányok Tolna megye történetéből 10. (Szekszárd, 1983)

Szenczi László: A népi demokrácia közoktatási rendszerének kialakítása Tolna megyében (1945-1948) • 501

Az egyháziak iskoláinak tankönyvellátása nem volt biztosítva. Tanítóik felső tilalomra az állami tankönyveket nem használhatták. Egyre világosabbá vált tehát, hogy az egyházaiknak az 1868. évi XXXVIII. népoktatási törvényben, valamint az 1935. évi VI. tejben biztosított jogaival szemben (a tankönyveik, a tantervek, az iskolai segédletek engedélyezési joga) a demokratikus szellemű, korszerű tananyagot tartalmazó, egységes tankönyveik polgári demokratiikus követelését csak az iskolák államosítássá után lehet megvalósítani.

82 Addig azonban még hosszú volt az út, kemény harc vezetett odáig. Ez a harc az egész iskolai oktatás szellemének gyökeres megváltoztatásáért folyt. A harc irányítója Tolna megyében is az MKP volt. Már 1945. december 4-én a szokásos heti pártnapon Samu József, -a megyei párttitkárság tagja az újszellemű oktatás fontosságáról beszélt. „Az MKP elsőrendű feladata — mondotta — az iskolai oktatás szellemének megváltoztatása, mert az MKP nemcsak az újjáépítésben, de a tömegek nevelésében is élen jár."

S3 A népi demokrácia forradalma során átfogó harc indult meg 1945-ben a nemzeti kultúriközélet megtisztításáért, minden fasiszta szellemű, szovjetellenes és antidemokratikus sajtótermék megsemmisítéséért. A tankönyvek revideálása, betiltása vagy átdolgozása e nagy harc egyik részét jelentette, s ahogy a reakció a fiasiszta sajtótermékek beszolgáltatását szabotálta, úgy húzódott a tankönyvek tisztogatása is. S ahogy a tisztogató selejtezések elmulasztása miatt kiihágási eljárásra utaló nyomot nem találtunk, ugyanúgy a tankönyvek megtisztításainak elmulasztásáért sem kellett eljárást indítani megyénkben egyetlen iskolai hatóság, nevelőtestület ellen sem. Ennék legfőbb magyarázata az MKP- és az SZiDPképviselők határozott kezdeményezései, a kommunista befolyás alatt álló nemzeti bizottságok akcióképessége. Hogy a reakció szelleme él az iskoláinkban, annak egyik bizonysága a Szabad Nép 1946. január 23-i számában megjelent Tolna megyei tudósítás: Fasiszta szellemben nevelik Szentandrás-ipusztán a gyermekeket. Ezt a Tolnamegyei Néplap 1946. január 264 száma is leközli szószerint: „Kedves Elvtársak! A tolnamegyei Szentandrás pusztán nagy elkeseredést váltott ki a szülőkből, hogy gyermekeiket fasiszta szellemben nevelik. A tanító vak eszköze volt annak a Szakách Ernő földesúrnak, aki csendőreivel hurcoltatta el a családos apákat és aki a nyilas uralom alatt is az iskolaszék elnöke volt. Most józan, pusztai magyarokból alakult meg az új iskolaszék. De a tanítónőnek ez nem tetszik. Levelet írt Szekszárdra a tanfelügyelőnek s megjött a válasz semmiféle újonnan alakült iskolaszéknek ne engedelmeskedjék, csak a réginek, amelyet 1944-ben alakítottak. Tehát a pusztai proletárgyerekek sorsát ismét dr. Szakách Ernő kezébe akarják Tenni? Hát jó, küldjék csak vissza a dr. Szakách Ernőt hozzájuk. Ügy sem sokáig lesz itt iskolaszéki elnök, mert az itteni nép nemcsak építeni, de kérges kezével le is tud csapni. Ezt üzeni a tanfelügyelő úrnak a Szabad Népen keresztül a szentandrás pusztai dolgozók." Itt aztán félreérthetetlen az irányvonal. A dolgozó nép nem tűri a régi rend semmiféle maradványait, de főképp nem a régi urak hatalmaskodását. Az MKP III. kongresszusa (1946. szeptember 28—október 1.) a művelődésben is már új feladatokat jelölt meg, a demokratikus népi szellem érvényesítését, követelte: „a közoktatásügy újjászervezését népi alapokon. A tanításból és a tanügyi apparátusból ki kell küszöbölni a reakció szellemét és képviselőit. Kötelezővé kell tenni az összes iskolákban — beleértve az egyházi iskolákat is — az egységes, az 543