Tanulmányok Tolna megye történetéből 10. (Szekszárd, 1983)

Szenczi László: A népi demokrácia közoktatási rendszerének kialakítása Tolna megyében (1945-1948) • 501

tesznek említést a nagyfcónyá rk. népiskoláiban, „új szellemben" tanítanak őcsény —szőlőhegyi, iregszemese—imu'th-pusZtai népiskoláikban.

79 A Tolna megyei tanítok egyik legnagyobb problémája a tankönyvkérdés megoldatlansága. Véleményük szerint úgy nem szabad megoldani ezt a problémát, mint Bátán, ahol a gyermekektől összeszedett könyvekből egyes részeket kivágtak, más részeket beragasztottak, vagy leragasztottak, kihúztak, s így Összevissza toldozott-foltozott tankönyvéket bocsátottak drága pénzen áruiba. A tankönyveket egyébként is igen drágának tartják.

80 Az új tankönyvek átdolgozása, új tankönyvek kiadása vontatottan haladt. Gazdasági gondok (infláció, üzleti érdekek), valamint politikai okok miatt későn, kevés példányszámban és igen drágán jelenték meg a tankönyvek. Ez mindenekelőtt a szegénysorsú munkás és panaszt szülők gyermekeit érintette érzékenyen. A VKiM útján azonban Tolna megyébe is eljutottak a segélyként juttatott tankönyvek. Ezeket azonban csak az állami iskolák kaphatták, az egyházaik önálló kiadású tankönyveket használtak. A tankönyvikérdés végleges rendezését nem lehetett a tankönyvkiadás államosítása nélkül megoldani. E kérdésben azonban óriási méretű harc indult meg egyrészt a Baloldali Blokk pártjai (1947 elején már a pártközi értekezlet elfogadta a tankönyvkiadás államosítását), másrészit a tőkéscsoportok és az egyházaik között. A katolikus egyház az egységes tankönyvek bevezetése ellen foglalt állást, a tarikönyvdiktatúráról beszélt. A tőkésvállalatok a nyomdászok keresetcsökkenésére, a verseny kiküszöbölésére, a tankönyvváltozatók megszűnésére hivatkozva tiltakoztak a tankönyvkiadás államosítása ellen. Kovács Máté parasztpárti kultusz-államtitkár válaszában leszögezte, hogy a tankönyv a népi demokráciában nem lehet a tőkés érdekek profitszerző eszköze... „az állam nem mondhat le arról, hogy a legfontosabb nevelőeszköz, a tankönyv kizárólagos tulajdonában legyen." Milyenek is voltak az egyházak demokratikus tankönyvei? Az Uhlyárifc—Madarász: Apologétdlka c. hittankönyve a francia forradalomról, a Szovjetunióról, a Magyar Tanácsköztársaságról minősíthetetlen hangú kitételeket tartalmazott, ezért nem jelenthetett ímeg újra. Sehütz: Erkölcstan 55. lapján a demokratikus erkölcsöket tanítva az egyházi birtok államosítását, világi célokra fordítását erkölcstelennek és templomrablásnak minősítette. A Szent István Társulat 1945. évi kiadásában megjelent „Üj betűvetés" c. elemi iskolai ABC-s könyv 68. oldalán ez volt található: — két kakastollas csendőr képe vállra vett puskával két bűnöst kísér, — alatta az olvasási gyakorlat címe: „Csendőrök", és a következő mondatok olvashatóik: „A magyar csendőrtől félnek a bűnösök. A csendőr a jó embereket védi a rosszaktól. A csendőröket tisztelik a jó emberek." Érdekes, hogy a tankönyvet la katolikus egyházi főhatóság ínég 1939Jben engedélyezte 4755/^1939. szám alatt, imégis ezt a tankönyvet éppen 1945-ben adta ki a Szent István Társulat. Nyilvánvaló, hogy ennek eltávolítását kérte a VKM.

81 Mindszenty azt követelte, hogy az egyházi iskolák részére ne készítsenek államilag tankönyvöket. A katolikus püspöki kar 1947. augusztus 14ni ülésén úgy határoz, hogy az állami tankönyvek keresztény szellemben íródjanak. KövetelíLk „Az ember élete" c. VIII. o. tankönyv visszavonását, azt erkölcsbe ütközőnek és tudománytalannak minősítette az egyház. 542